ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Hagyományos ünnepi ételek határon innen és túl
"Csináld azt, amit szeretsz, és akkor egy napot sem kell dolgoznod"
Beszélgetés Gyenes Csaba atyával
Márciusban megjelent interjúnkkal emlékezünk a rákbetegségben elhunyt Bodor György atyára
Interjú Losonczi Dávid kötöttfogású birkózóval
Szentjánosbogár, édesanya, hittantanár és szerkesztő: Paszternákné Tóth Júlia
A Konklávé című film megmozgatja az agyat, de a szívet is?
Interaktív családi evangéliumos könyv a Jezsuita Kiadótól
Címlapon: találkozás Gyenes Csaba atyával, aki hatvanszoros véradó, Guinness-rekorder palacsintasütő, és huszonöt éve pap.
A tartalomból:
Történelmi szükségszerűség vagy puszta véletlen, hogy a XVI. században, majd Trianon után is a lengyel rendtartomány alá tartoztak az erdélyi jezsuiták? A kolozsvári jelenlét történetéből kiderül.
2023. október 22-én, 93 éves korában elhunyt Dávid Szaniszla. Utolsó interjúját A Szív magazinnak adta pár hónappal korábban. Ezzel a beszélgetéssel emlékezünk Pólira, a szegedi jezsuita templom közösségének meghatározó tagjára.
A címben szereplő mondatot Geszler Péter kiskunfélegyházi plébános mondta Mátraverebély- Szentkúton, a MotorkerékPálosok zarándoklatán. A szabadtéri szentmisén és utána a motoros körmeneten több száz „laikus” motoros gyűlt össze, a legkülönbözőbb kategóriák képviseletében.
A magyarországi jezsuita múlt állomásaira kíváncsi sorozatunkban ezúttal Zala megyébe látogatunk, ahol valaha annak is tanúbizonyságát adták a Jézus Társaságához tartozó atyák és testvérek, hogy a lelkek gondozása mellett a helyi gazdálkodás bölcs megszervezése és felvirágoztatása sem áll távol tőlük.
Míg a budavári jezsuita jelenlétnek szinte semmilyen nyoma nem maradt, a Várhegy tövében álló vízivárosi Szent Anna-templom máig szinte változatlan formában őrzi a rend XVIII. századi virágkorának emlékét – épp csak a jezsuiták hiányoznak belőle.
Az egykori jezsuita intézmények hazai katolikus egyházunk központjában is kiemelt szerepet játszanak: a régi esztergomi rendházból lett a prímási palota, a vízivárosi plébániatemplom pedig a bazilika építése idején ideiglenes székesegyházként funkcionált.
Ha a jezsuita rend római, Jézus nevét viselő főtemplomát szokás a barokk első kiemelkedő alkotásaként emlegetni, akkor méltán hasonlíthatjuk hozzá a Győr főterén álló, jezsuiták által emelt Loyolai Szent Ignác- – ma már bencés – templomot, Magyarország legelső itáliai barokk stílusú szakrális épületét.
Három méter magasban állok egy rozoga létra tetején, fejlámpával a homlokomon, ágvágóval a kezemben, és egy évek óta nem gondozott barackfával viaskodom. Kedd este tizenegy óra van, és még nem vacsoráztam, nem tisztálkodtam, legalább egy óra, míg ágyba kerülök, pedig holnap kora reggel csörög az ébresztőórám, vár egy újabb munkanap, napokon belül nyomdába kell adni A Szív magazint. Nem ez volt a szabadidőm hasznos eltöltéséről alkotott vízióm, amikor nem is oly rég nagykörúti lakásunkban terveket szövögettünk feleségemmel a közös jövőnkről.
Elődeink ragyogó szimbólumokkal átszőtt vallási és közösségi cselekedetei az ünnep ma is élő és érvényes jelentéseit mozgósítják, melyeket a közös szokások az ő szívükbe, életükbe véstek. Az alább olvasható részlet A mi húsvéti bárányunk – Nagyböjti-húsvéti készülődés az egész családnak című készülő kötetből a húsvét népi-vallási történetébe kalauzol.
Hatalmas, a szegedi Szent József-templomnál majd tízszer nagyobb épület hirdeti Hódmezővásárhelyen, hogy alig több mint két évtizeden át virágzó jezsuita misszió működött az alföldi tanyavilág közepén. Bár a rendszerváltozás után történt kísérlet az újramegtelepedésre, jó tíz éve az utolsó jezsuita szerzetes is eltávozott Vásárhelyről. Az emlékük azonban elevenen él.
Hogyan keveredtek a jezsuiták Balatonalmádiba, pontosabban annak legrégebbi, Vörösberény elnevezésű részére? És miként épülhetett fel a jezsuita tárgyú freskókkal gazdagon díszített, pompás barokk Szent Ignác-templom évekkel a rend 1773-as betiltását követően?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, akinek egyik szeme sírt, a másik pedig nevetett… Így kezdődik a mese. A történet nem lacafacázik, a dolgok közepébe vág. Itt bizony baj van, ráadásul nagy baj.
Ha a karácsony környéki szokások belső célja a kapcsolatok megszilárdítása és nyilvánvalóvá tétele, akkor a kora tavaszi, tél végi szokások célja az élet megtisztítása, újjátervezése, a sérelmek és fájdalmas események levezetése, feldolgozása, hogy újult erővel léphessünk a fényre.
A baranyai (vár)megyeszékhelyen kétszer is megtelepedtek, a XVIII. és a XX. században is messze földön híres iskolát és templomot működtettek a jezsuiták, ám a rend mindkét hazai betiltása derékba törte az ígéretes pécsi misszió sorsát.
Vízkereszt ünnepe a karácsonyi ünnepkör utolsó napja. Ilyenkor sokan leszedjük a karácsonyfákat, a csillogó díszek visszakerülnek a dobozba, a gyertyák fénye ellobban.
Hosszabb-rövidebb megszakításokat leszámítva időszámításunk óta lakott a fővárostól mintegy tizenöt kilométerre, ma az M0-s körgyűrű ölelésében, már-már hegyi környezetben megbúvó, Török Bálintról elnevezett tizenötezres városka területe.
Bár az első jezsuiták már 1700 körül felbukkantak a Tisza partján, gyökeret ereszteni csak a trianoni döntés után tudtak a városban. A két háború között virágzó szegedi missziót a kommunizmus csírájában, az 1990 utáni újrakezdésnek szinte esélyt sem hagyva fojtotta el.
A Balaton-melléki búcsújáró hely Mária-kegyszobrát a legenda szerint jezsuita országjáró sorozatunk előző állomásáról röpítették át az angyalok a törökök (vagy a reformátorok) elől Andocsra. A leghűségesebb zarándokok évszázadok óta Kalocsáról indulnak útnak hozzá, és közel négyszáz ruhája közül legtöbbször ma is a jellegzetes virágokkal hímzetteket viseli. S bár a ferencesek által épített bazilikába belépve lényegében semmi nem utal erre, az andocsi Mária- kultusz alapjait a jezsuiták fektették le a XVII. században.
Csaknem száz éven át, 1860-tól 1948-ig voltak jelen a jezsuiták a fűszerpaprikájáról, népi hímzéséről és érsekségéről híres városban. Itt működött a rend egyik legjelentősebb modern kori gimnáziuma Magyarországon, mely mindmáig őrzi az egykori virágkor emlékeit.
Történeti földrajz, rendőrmotoros, holdvilág és rugalmas szív. Zsódi Viktor piarista szerzetessel, a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda igazgatójával, a Piarista Vitorlázó Egyesület ügyvezetőjével jártuk körbe a vitorlázás pedagógiai, lelki és szerzetesi oldalát.