Rovat: Otthon

Major Szabolcs

A teremtés szikrája

Három méter magasban állok egy rozoga létra tetején, fejlámpával a homlokomon, ágvágóval a kezemben, és egy évek óta nem gondozott barackfával viaskodom. Kedd este tizenegy óra van, és még nem vacsoráztam, nem tisztálkodtam, legalább egy óra, míg ágyba kerülök, pedig holnap kora reggel csörög az ébresztőórám, vár egy újabb munkanap, napokon belül nyomdába kell adni A Szív magazint. Nem ez volt a szabadidőm hasznos eltöltéséről alkotott vízióm, amikor nem is oly rég nagykörúti lakásunkban terveket szövögettünk feleségemmel a közös jövőnkről.

Tovább olvasom „A teremtés szikrája” →

Dyekiss Virág

Égi és földi kapcsolatok

Elődeink ragyogó szimbólumokkal átszőtt vallási és közösségi cselekedetei az ünnep ma is élő és érvényes jelentéseit mozgósítják, melyeket a közös szokások az ő szívükbe, életükbe véstek. Az alább olvasható részlet A mi húsvéti bárányunk – Nagyböjti-húsvéti készülődés az egész családnak című készülő kötetből a húsvét népi-vallási történetébe kalauzol.

Tovább olvasom „Égi és földi kapcsolatok” →

Dyekiss Virág

Farsangi féktelenség

Ha a karácsony környéki szokások belső célja a kapcsolatok megszilárdítása és nyilvánvalóvá té­tele, akkor a kora tavaszi, tél végi szokások célja az élet megtisztítása, újjátervezése, a sérelmek és fájdalmas események levezetése, feldolgozása, hogy újult erővel léphessünk a fényre.

Tovább olvasom „Farsangi féktelenség” →

Végh Dániel

Somogyország Loretója

A Balaton-melléki búcsújáró hely Mária-kegyszobrát a legenda szerint jezsuita országjáró sorozatunk előző állomásáról röpítették át az angyalok a törökök (vagy a reformátorok) elől Andocsra. A leghűségesebb zarándokok évszázadok óta Kalocsáról indulnak útnak hozzá, és közel négyszáz ruhája közül legtöbbször ma is a jellegzetes virágokkal hímzetteket viseli. S bár a ferencesek által épített bazilikába belépve lényegében semmi nem utal erre, az andocsi Mária- kultusz alapjait a jezsuiták fektették le a XVII. században.

Tovább olvasom „Somogyország Loretója” →

Barta István

Vitorlázz a mélyre!

Történeti földrajz, rendőrmotoros, holdvilág és rugalmas szív. Zsódi Viktor piarista szerzetessel, a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda igazgatójával, a Piarista Vitorlázó Egyesület ügyvezetőjével jártuk körbe a vitorlázás pedagógiai, lelki és szerzetesi oldalát.

Tovább olvasom „Vitorlázz a mélyre!” →

Gajdó Ágnes

Szent Ignácok Mendén

A Pest megyei településen épült hazánk első, laikus kezdeményezés nyomán a jezsuita rendalapító nevére fölszentelt templom, és itt látható a magyar művészettörténet alighanem legmonumentálisabb Ignác-ábrázolása is. A helyszínen eredtünk a szövevényes mendei Szent Ignác-tisztelet nyomába.

Tovább olvasom „Szent Ignácok Mendén” →

Gajdó Ágnes

Jezsuita emlékek Kaszap István városában

Székesfehérvár történelmi emlékekben bővelkedő város lévén a magyar jezsuita múlt nyomait is hűségesen őrzi. Ignác fiainak pompás barokk temploma ma a cisztercieké, az egykori szerzetesi gyógyszertár patikamúzeumként működik, az elmúlt években nagyszabású rekonstrukción átesett rendházépület pedig a Szent István Király Múzeum központjául szolgál.

Tovább olvasom „Jezsuita emlékek Kaszap István városában” →

Gajdó Ágnes

Ma is tápláló gyökerek

Matyóföld tizenhatezer lelkes fővárosa Borsod-Abaúj-Zemplén megye negyedik legnépesebb települése. Messzi földről érkeznek ide turisták, főként a Zsóry-gyógyfürdőt keresik fel, amelynek kéntartalmú vize enyhíti a reumás és ízületi betegségek tüneteit. Mezőkövesd utcái rendezettek, az itt élők büszkék a hagyományaikra. Ezúttal ide látogattunk hazai jezsuita emlékek után kutatva. S kiderült, hogy a hajdani lelkipásztori idők hatása a mai napig érzékelhető.

Tovább olvasom „Ma is tápláló gyökerek” →

Gajdó Ágnes

Szemlélődni, látni és láttatni

Országjárásra indul A Szív: úgy gondoltuk, ha eddig nem, hát most majd bejárjuk hazánknak azokat a helyeit, amelyek valamilyen szempontból a jezsuita rendhez köthetők. Röviden bemutatjuk a történetüket, felkutatjuk az ottani emlékeket, beszélgetünk helybéliekkel, s talán még ahhoz is kedvet kerekítünk, hogy a kedves olvasók szintén útra keljenek. A jezsuiták nyomában rovat további cikkei ide kattintva olvashatók.

Tovább olvasom „Szemlélődni, látni és láttatni” →

Végh Dániel

„Minket minden felekezet megkeresett már”

Távol minden temetőtől, Lágymányos, Kelenföld és Szentimreváros határán található a műhelye. Konyhapulttól a kriptáig, ablakpárkánytól a közterületi bútorig mindenhez értenek itt, és mindent elkészítenek, ami kőből készül. A kerek nyolcvan éve működő családi vállalkozás legutóbbi munkáinak egyike a Mazsihisz Ferenc pápának átadott ajándéka volt. Tovább olvasom „„Minket minden felekezet megkeresett már”” →

Báder Petra

A legszínesebb ünnep

„Mondd meg, hogyan haltál meg, és megmondom, ki vagy” – írja Octavio Paz El laberinto de la soledad (A magány labirintusa) című esszékötetében. A Nobel-díjas szerző szerint a mexikói halottak napja, amely felkerült az UNESCO által jegyzett szellemi kulturális örökségek listájára, sokkal több egyszerű ünnepnél: a prekolumbiánus szokások és a keresztény hagyományok keveredése okozta kettősség az ottani identitás szerves részét alkotja. A mexikói kultúrkör képviselői ugyanis megpróbálják kijátszani a halált: miközben az elkerülhetetlentől rettegnek, gúnyt űznek belőle. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből.

Tovább olvasom „A legszínesebb ünnep” →

Szőnyi Szilárd

„És ezért még fizetnek is…”

A fenti idézetet a Bécsi Filharmonikusok néhai tagja, a muzsikálást szenvedélyből űző Otto Strasser könyvének címéből kölcsönöztük. A hegedűművész szavai azoknak a budapesti kerékpáros futároknak a szájából is elhangzottak, akikhez júniusban egy teljes munkanapra csatlakoztunk. De meddig örömbiciklizés, és honnantól kőkemény robot nyolc-tíz órán át akár nyolcvan-száz kilométereket pedálozni? Kipróbáltuk. Nyeregbe, indulás!

Tovább olvasom „„És ezért még fizetnek is…”” →