Ezúttal a kereszténység fő ünnepe kapcsán kíváncsiskodtunk nyolc jezsuitánál, keresve azt is, vajon mi számukra a húsvét legmélyebb pontja, netán van-e saját szokásuk. A válaszok elolvasása a feltámadás megünneplése után is segíthet közelebb kerülni húsvét mélységéhez. Most Vértesaljai László, a Vatikáni Rádió munkatársa válaszol.
Húsvét számomra mindenekelőtt Tér-élmény: becsukott szemmel kisgyerekként dús zöld fűben járok mezítláb, és érzem az új Élet erejét. Húsvét másfelől Írás-élmény, a szívem lüktetése, ahogy a teológus Laci az Írás fölött újból és újból rácsodálkozik Péter és János futására. Futnak Lélek-szakadva! Futnak az Életért, a Mesterért, hátha nincs veszve még minden, hátha igaza van az asszonyoknak…
Aztán Húsvét Fény-élmény, ahogy ellenállhatatlanul kúszik a liturgia fényfolyama Nagyszombat est-éjjelén. Húsvét Hang-élmény is, az Exultet diadala, ahogy a gyertya libbenő lángja „szelíden árasztja az emberi nemre a megváltás fényét”. És igen, a Húsvét még annak előtte Érintés-élmény, ahogy Nagycsütörtökön megmosom a sekrestyésünk lábát, ahogy Nagypénteken megcsókolom a felemelt Keresztet.
Az ünnep során, amikor egyedül maradok, sírok örömömben, mert az Úr megváltott! Engem, nemcsak a világot!
A többi választ keresse A Szív áprilisi számában.