„Nemcsak fiatalos, hivatalos is” – Háromszólamú beszélgetés az egyházi zene még mindig időszerű kérdéseiről

Nem a hangszer a lényeg, hanem az, hogy a misén játszott zene szabályos és művészi legyen – ebben a pap, a karnagy és a gitáros zenével foglalkozó civil is egyetért. Fábry Kornél atyával, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkárával, ifj. Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy-zeneszerzővel és Paksa Balázzsal, a Villanyhárfa projekt képviselőjével, a gitáros énekek válogatásával foglalkozó NEK-albizottság tagjával beszélgettünk. 

Van helye gitáros daloknak a misén?

Fábry Kornél: Amennyiben megfelelnek a szent zene szabályainak, természetesen igen. Az nincsen meghatározva, hogy milyen hangszer használható a szentmisén. 

Sapszon Ferenc: Én is így gondolom. Fontos, hogy a dalok ne szubjektív érzéseket kifejező alkotások legyenek, hanem a liturgia objektív hangján szólaljanak meg. Nem az önmegvalósítás a lényeg, hanem az, hogy Isten magához akar emelni és a misztériumaiba bevonni. 

Paksa Balázs: Egyetértek. Azért is kezdtük el két szűk évtizede a Villanyhárfa kezdeményezést, hogy a gitáros zenét a liturgiához illesszük. Szeretjük a könnyedebb műfajt, de a liturgiában igényesnek és szabályosnak kell lennie.

Mi történik, ha szakmailag nem szabályos és nem igényes a zene, mert például amatőrök írják? 

Sapszon Ferenc: Az egyik kritérium az, hogy művészi legyen, vagyis a zenei anyag megszervezettsége igenis fontos. A művészi nyelv azért lényeges, hogy a Menny szépsége jelenvalóvá válhasson közöttünk. 

(…)

De megmondhatja-e egy pap egy fiatal együttesnek, amely szeretné eljátszani a dalait a misén, hogy ne tegyék, mert ezek nem igényes énekek?

Fábry Kornél: Minden templomban a felelős lelkipásztor, vagyis általában a plébános az, aki felel azért, ami a templomban zajlik. Ha úgy ítéli meg, hogy valami nem odavaló, akkor azt szóvá teheti, hiszen az ő vezetése alatt zajlik a liturgia. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a felelős lelkipásztorok képzettek legyenek liturgikusan.

Sapszon Ferenc: Sokféle kifejezést használunk a szent zenére. Létezik egyházi, liturgikus, templomi, szakrális, spirituális zene, és van egy tágas kör, amire azt mondjuk, hogy vallásos zene. Ez nem azért születik, hogy megszólaljon a misén, hanem valaki a vallásos indíttatású érzelmeit szeretné művészi formában kifejezni. Van egy szűkebb kör, a templomi vagy egyházi zene. Ez megszólalhat áldozáskor vagy valahol máshol a szertartáson is. Viszont ismerünk egy ennél sokkal mélyebb területet, ez a liturgikus zene, amely a liturgia szövegét hordozza, magát a liturgiát énekli.

(…)

A teljes interjú A Szív Jezsuita Magazin novemberi számában olvasható