ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
A Szív friss márciusi számával együtt érkezett tavaszi előfizetési akciónk
Gyakorlati alapelvek kamasz-lelkigyakorlatokhoz
Hatéves a piaristák Biztonságos Iskola Tartományi Tanácsa
Beszélgetés Guld Ádám médiakutatóval
Legény- és leányélet a régi falun
Szexualitás a kamaszkorban, boldogság a párkapcsolatban
Villáminterjú Leiner Laurával
Interjú Hegedűs Bori énekessel
Címlapon: Római találkozás a szentévben Szentmártoni Mihály jezsuitával
A tartalomból:
Vízkereszt ünnepe a karácsonyi ünnepkör utolsó napja. Ilyenkor sokan leszedjük a karácsonyfákat, a csillogó díszek visszakerülnek a dobozba, a gyertyák fénye ellobban.
A templom előtti kis téren álldogálok már vagy fél órája. Egy üzenetet kaptam. Csak annyi állt a fecnin, hogy kettőkor indulnak, és hajnali fél ötkor lennének nálam. Azt sem tudom, kik ők, honnan jönnek pontosan, miért ez a képtelen időpont, és miért nem használnak mobilt.
Kár lenne tagadni, lényegesen fogyott – a 2022-es népszámlálás eredménye szerint húsz év alatt felére apadt – a magukat katolikusnak vallók száma Magyarországon. Ebben a létszámcsökkenésben a történelmi protestáns testvéregyházak is alapvetően osztoznak velünk. Tovább olvasom „A 2022-es népszámlálás tanulsága”
Ha Szent Ignác-i szemüvegen keresztül szeretnénk ránézni karácsony szent ünnepére, első közelítésben azt látjuk, mintha a Lelkigyakorlatok sokkal nagyobb hangsúlyt helyezne a megváltásra. Egy egész hetet tölt a lelkigyakorlatozó Krisztus szenvedésében részesülve. De Jézus születése is igen hangsúlyos, a megtestesülés, az inkarnáció, az inkarnációs teológia a Szent Ignác-i lelkiség alapvető nézőpontja. Mit is jelent ez?
A középkorban, már igen korán, abban az időben, amikor a hívő nép is kezd már igényt tartani rá, hogy valamilyen módon részt vegyen legalább a nagy ünnepek liturgiájában, megszületnek, majd fokozatosan gazdagodva, színesedve önállósulnak, legvégül pedig még a templomból is kikerülnek, elébe, majd más alkalmas színjátszó térre a különféle „játékok”. Naivitások, passiók, moralitások, egyebek.
Aki a kezdetekkor a közösséghez akart tartozni, annak „kétkezi munkával járó” önkéntes szolgálatot kellett végeznie. Három évtizeddel később viszont önkénteskoordinátorok fogadják a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz jelentkező embereket, mert ma már komoly felkészültségre van szükség, hogy mindenkinek a számára megfelelő feladatot adják.
Hogy válik egy kiskamaszból felelősségteljes nevelő? Milyen egyedi spiritualitást nyújt a fiataloknak a cserkészet? Hogy kerülheti el a kiégést az, aki önkéntes munkával tölti szinte minden szabad percét? Egy sokat látott cserkésszel – s nem mellékesen a Mustármag munkacsoport alapítójával – kerestük a választ ezekre a kérdésekre.
Tovább olvasom „„Tegyük jobb hellyé a világot, mint amilyennek kaptuk””
Szent Ferenc Kisnővérei csaknem harminc éve érkeztek a Borsod megyei Arló kisközségbe, hogy osztozzanak a helybéliek, döntően az arlói cigánysorok lakóinak életében. Átlagos szomszédok – és mégsem azok: közösségi házukban tanulásra, játékra, fejlődésre teremtenek lehetőséget azoknak, akiknek lehetőségből van a legkevesebb.
A torzításig túlzó, lelkesült, misztikus, mondhatni renitens festészet El Greco munkássága. Illeszkedik, és mégis nehezen illeszthető korának festészetébe, ezért megítélése is végletek között mozog: hol őrült különcnek, hol a műveivel századokat megelőlegező zseninek tartották, vagy hogy e két szélsőséges vélemény helyett tudós magyarázatot adjanak látásmódja egyediségére, stílusát szembetegséggel magyarázták, mintha a művek egy testi eltérés tünetei lennének.
„Az önkéntesség hatékony eszköz lehet arra, hogy kilépjünk a megszokott kereteinkből, szembesüljünk nehezebb élethelyzetekkel, és ez akár terápiás jellegű is lehet. Ráadásul az önkéntes a maga teljességében élheti meg adottságait, használhatja képességeit, és reálisabb önismeret birtokában kompetensnek, értékesnek érezheti magát.”
Tovább olvasom „„Fontos, hogy ők is megajándékozottnak érezzék magukat””
