Régen tabu volt és sokunk számára ma is ismeretlen az örökbe fogadó szülők és gyermekeik története. Milyen kihívásokkal néz szembe, milyen segítséget kaphat és mivel gyarapszik az, aki rá mer lépni erre az útra? Gubcsi Judittal, két roma származású gyermek édesanyjával, a Romadopt Klub alapítójával és Váczi Jezsó Péter örökbefogadottal a nevelés és a származás kérdéseiről és tanulságairól beszélgettünk. Bővebben „Elfogadni a bizonytalanságot”
A Szív cikkei
Egy hallgatag férfi titkai
A Szentírás tömören így jellemzi Józsefet: „Igaz férfi volt” (Mt 1,19). Tőmondat, és mégis „szentírásnyi” elismerés és tiszteletadás, hiszen az ószövetségi hagyomány tükrében senkiről sem lehet ennél többet elmondani: ebben a kifejezésben ott él az isten- és emberszeretet bizonysága, a hűség és a hit, a kitartás és az elemi jóság állítása. Keresztényként azonban mintha elfeledkeznénk róla: nevelt fia és felesége árnyékában szinte teljesen eltűnik az alakja.
Akik jobbá teszik a világot
Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt országosan ismert, rendszeresen láttam egy parkban, ahogy félrevonulva eteti speciális kerekesszék-babakocsi-bicikli-utánfutó hibridben ülő, láthatóan súlyosan sérült kisfiát. Lenyűgöző türelemmel, odafigyeléssel, messzire sugárzó szeretettel. Két okból nem szólítottam meg akkoriban: szégyelltem magam, hogy jóllehet nekem egészségesek a gyerekeim, nem vagyok ennyire odaadó édesapjuk, másrészt bevallom, kissé megijesztett extravagáns külseje. Számomra ő mintaapa, igazi mai József.
Ez egy átimádkozott hely
1. Mi a legelső élményetek erről a helyről?
Piffkó László: Amikor először jöttünk ide, 1998 májusában, még nem volt GPS, és csak haladtunk előre az erdő mélye felé, útközben egy lélekkel sem találkoztunk, úgyhogy már majdnem visszafordultunk, amikor a falu előtt az egyik tisztásról fölsejlett egy-két háznak a teteje. Az Életrendezés Házában Vácz Jenő jezsuita fogadott minket, egy töpörödött kis öregember, akinek csillogtak a szemei, és ahogy tessékelt minket befelé, a nyitottsága, a bizalma, az egész jelensége azonnal megragadott minket. Bővebben „Ez egy átimádkozott hely”
Egy ágostoni dilemma: jazz a templomban?
A XXI. század harmadik évtizede felé lépdelve talán már nem elsietett kijelentés, hogy a jazz kiérdemelte, hogy felhangozhasson a templomokban. Minden azon múlik, ki mit hall vagy lát bele ebbe a muzsikába. Eszközkészlete vitán felül ugyanúgy alkalmas Isten dicséretére, képes a hívők hangulatát felerősíteni, mint szinte bármelyik más zenei műfaj. Bővebben „Egy ágostoni dilemma: jazz a templomban?”
Egy igazi zarándok
Pontosan négy hónapi gyaloglással, május 1-jén indult, és augusztus 31-én érkezett meg Santiago de Compostelába Szádeczky-Kardoss Géza. Nem a sportteljesítmény és nem is a Camino legendája vonzotta, egyszerűen csak meghallotta – és némi hezitálás után – elfogadta a hívást. A jezsuitákhoz sok szállal kötődő zenetanár a gyakorlati részletekről és lelki útjáról is mesélt. Bővebben „Egy igazi zarándok”
A világ a pandémia után
Ebben a cikkben reménytelen feladatra vállalkozom: rövid helyzetértékelés után megkísérlem előre jelezni a világ Covid–19 utáni állapotát. A dolog a lehetetlennel határos, hiszen a jövő egyik legfőbb jellegzetessége, hogy elvileg beláthatatlan. Minden jóslatom tehát e bizonytalanság figyelembevételével kezelendő: a dolgok másként is alakulhatnak. Bővebben „A világ a pandémia után”
Amikor Isten „meglátogat”…
Hősies segítségnyújtás, maximális óvatosság, illetve a félelmek spirituális és lelkipásztori szemszögből való megközelítése – ezek jellemezték a rendalapító utáni időkben a Jézus Társasága tagjainak viszonyulását a korszakban nemegyszer jelentkező járványhelyzetekhez. Bővebben „Amikor Isten „meglátogat”…”
Keskeny ösvény
Nemrég volt két éve annak, hogy a Vatikán és a Kínai Népköztársaság történelmi – vagy legalábbis akkor annak tűnő – egyezséget kötött a kínai püspökök kinevezéséről. Az utóbbi hónapokban heves vita zajlott az egyházon belül és kívül is arról, hogy a megegyezést érdemes-e meghosszabbítani. Mi a fontosabb? Hogy Kína a Szentszéktől is megkapja a maga kritikaporcióját, vagy hogy a kínai hívők nagyobb biztonságban legyenek? Bővebben „Keskeny ösvény”
Bürüli néne bölcsességei
Itt a hónap, amikor a magamfajta lápi anyóka is lassan beszorul a faluvégre. Évekig beköltöztem a sötét napokban egy kis vityillóba, hogy a téli napokon kedves boszorkány barátnőimmel együtt járhassuk a falu házait, utcáit. Ez a mi időnk. Egyre rövidülnek a nappalok, és végre beköszönt a hosszú, sötét éjszakák ideje. Szerettem részt venni a téli mindennapokban, amikor a világ csupa varázslat, jóslás és szerelem. Most már csak ritkán megyek be az emberek közé, megtalálnak ők engem, ha szükségük van rám. Egyedül az őszi mesékről nem tudok lemondani. Ismeritek ezt az érzést? Igazi varázslat. Bővebben „Bürüli néne bölcsességei”