A Szív cikkei

Szigeti László

Hol van Isten az életünkben?

Egy neves magyar színházi rendező a kilencvenes évek második felében színpadra vitte az evangéliumot. Csaknem másfél órás előadóestet szerkesztett belőle – no nem missziós céllal, hanem azért, mert külföldön nagy sikert ért el egy hasonló vállalkozás. (Idehaza nem így tör­tént.) A magát öntudatosan ateistának valló művész a bemutató előtt megkérte egyik ismerő­sét, egy lelkészt, hogy nézze meg a produkciót, és mondja el róla a véleményét. Az többek közt így hangzott: „Érezhető, hogy nem vagy bekapcsolva odaföntre.”

Tovább olvasom „Hol van Isten az életünkben?” →

Gájer László

Egyszerűség és figyelem

A csend és a figyelem igénye oka és magyarázata lehet a tér tisztaságára vonatkozó kívánalomnak. A zajból elemelkedve, egy őseredeti tudásnélküliség állapotához közelítve a teljes figyelem állapotára kell törekednünk. Olyan tisztaságot érintünk, amely áttetsző, és átengedi magán a fényt, amely az egyetemes médiuma. Ebben az összefüggésben pedig nem elsősorban a térstruktúra egyszerűsége a fontos, hanem a szív egyszerűsége és érdekmentessége.

Tovább olvasom „Egyszerűség és figyelem” →

Deák Hedvig OP

Isten felé vezető szegénység

Diákkoromban volt egy ferences tanárom, akinek sok jó tulajdonsága közül a számomra leginkább megragadó a nagylelkűsége volt. Személyes tulajdonnal alig rendelkezett, mégis mindig adott vala­mit. Bárki találkozott vele, biztos nem jött el tőle anélkül, hogy valamit ne ajándékozott volna neki. El is gondolkodtam rajta, mi lehet a titka. Ma azt mondanám, hogy a helyesen megélt szerzetesi sze­génység szabadította fel erre a nagylelkűségre. Részlet a Szív magazin december- januári számában megjelent cikkből.

Tovább olvasom „Isten felé vezető szegénység” →

Guba Imre

Úton a birtoklástól a kapcsolódásig

Bevalljuk vagy sem, valamennyien mélységesen vágyunk a bensőséges, érzelmileg biztonságos kap­csolatokra, s ezek fenntartása és ápolása elsődleges feladatunk. Ugyanakkor mindannyian újra meg újra átéljük a bizonytalanság alaptapasztalatát. Az ezzel kapcsolatos szorongás orvoslását keresve aztán sokan válnak foglyaivá a birtoklás sokféle csapdájának. De kiút is van innen, egy emberibb élet felé. Első lépése épp annak tudatosítása lehet, hogy ezen a területen tanulásra, gyógyulásra van szükségünk.

Tovább olvasom „Úton a birtoklástól a kapcsolódásig” →

Tornya Erika RSCJ

Evezz a mélyre!

Amikor a címben jelzett papi jelmondatát választotta, még nem tudta, mennyire meghatározza majd az életútját. A makói plébánossal egyszerűségről, csendről beszélgettünk, és arról, Isten hogyan formálgatja, mélyíti személyiségét.

Tovább olvasom „Evezz a mélyre!” →

Ladányi Éva

Afganisztán margójára

Alig volt olyan időszak az emberiség történelmében, amikor ne lettek volna háborúk valahol a Földön. Új birodalmak születtek, mások a feledés homályába merültek. Afganisztánban a tör­ténelem hajnala óta háborúk dúlnak. Az elmúlt évszázadban nem volt olyan afgán generáció, amely ne tapasztalta volna meg a háború borzalmait. 

Tovább olvasom „Afganisztán margójára” →

Lukácsy György

„Rosszul segíteni bűn”

A jóléti erkélyről nem látszanak azok a részletek, amelyek érthetővé teszik az emberi nyomor mélységeit. A háromszáz legszegényebb településen kétszer annyi gyermek születik, az édesanyák pedig átlagosan nyolc évvel korábban hozzák világra első gyermeküket, mint az ország más részein. A társadalmi felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke arra világít rá, hogy a lelkiismeret-furdaláson és a hibáztatáson kívül mit tehet a másikért tenni akaró ember. Tovább olvasom „„Rosszul segíteni bűn”” →

Vízi Elemér SJ

Az egyszerűség szeretete

Kapcsolatban vagy-e a szegényekkel? – kérdezte az általános elöljáróm egyik személyes beszélgetésünk során. A kérdést azóta is hordozom. Nem arról szólt, hogy segítem-e a szegényeket, hanem hogy kap­csolatban vagyok-e velük. Lényeges kérdés, hiszen a hitünk „földelését” jelenti. Tovább olvasom „Az egyszerűség szeretete” →