Lapunk novemberi száma Budapestről szól, hiszen százötven éve ebben a hónapban egyesült Pest, Buda és Óbuda, így létrejött az a nagyváros, ami jelenleg is az ország központja. Érthető tehát, hogy sok szó esik mostanában Budapest érdemeiről, szépségéről, súlyáról vagy éppen túlsúlyáról az országban.
Rovat: Vezércikk
Két jóbarát
Vannak olyan evangéliumi történetek, melyekről kimondottan szeretünk prédikációt hallani, mert segíti életünket a felemelő, reményt adó üzenetük. Ilyen például a jó pásztor, aki minden rábízottjára személyesen figyel, vagy a mindenki szívét felmelegítő karácsonyi történet a Kisded születéséről, vagy éppen a halott Lázár feltámasztása.
Mindenkinek vannak pásztorai
Lapunk karácsonyi összevont számának alapgondolatául a pásztorok hívószót választottuk. A pásztorokról általában olyan ideális képek jutnak eszünkbe, amelyeket a hellenisztikus kor befolyásolta bukolikus költészet jelenített meg: az élet egyszerű, nyugodt, idillikus.
Felnőtté nevelünk
Szeptemberi lapszámunk a neveléssel foglalkozik. Mi segíti az ember megfelelő testi-lelki-értelmi fejlődését? Mi segíti a szülőket, az iskolarendszert, az egyházat, hogy önállóvá nevelje a rábízottakat?
Rá(d)csodálkozás
Albert Einstein híres mondata – „Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi” – az élethez való nagyon izgalmas és fontos hozzáállást ír le. A kíváncsiság, nyitottság, rácsodálkozás a gyermekek istenadta képessége, és erre alapvető szükségük van testi-lelki növekedésük harmóniájához.
A titok
Vannak ragyogó emberek a környezetünkben, akik példaképek lehetnek számunkra. Igent mondtak a valóságukra, kibontakoztatják Isten adta képességeiket, és használják is azokat, közös ügyekben, mások szolgálatára. De sokan vannak, akik az önmegvalósítás kelepcéjébe esnek.
Egy kicsit olasz
Néhány napja vonaton ültem, és a harsogó, üde tavaszi tájban gyönyörködtem, amikor megütötte a fülemet egy fiatal társaság beszélgetése. Többen utaztak együtt, és a szerelmi életükről meséltek egymásnak, főleg arról, hogy milyen nehéz ismerkedniük, mert egész nap dolgoznak, és a munkahelyen szerelembe esni nem tanácsos. Ezek után a közelgő pápalátogatásra terelődött a szó.
Az égő csipkebokor tapasztalata
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megújul és átalakul az életem – mondja egy ismerősöm, miután a mindennapi küzdelmek és családi nehézségek megfakították az életét.
Kölcsönhatásban
Az ifjúság, a fiatalság kifejezés említése egy havilap alapgondolataként nem túl eredeti, inkább elcsépeltnek tűnhet. A fiatalokról mindenkinek megvan a véleménye, persze főleg azoknak, akik már idősebbek ennél a korosztálynál. Sokan politikai tőkét akarnak kovácsolni az erős igazságérzettel rendelkező, tüzes, lázadó ifjúságból, és az utcára viszik őket különböző demonstrációkra. Vannak, akik a munkabírásukat próbálják kiaknázni. Mivel a fiatalok egyik „élőhelye” az internet, sokan ott dolgoztatják őket, velük tesztelik az innovációkat például a mesterséges intelligencia terén, illetve mindenféle termék és szolgáltatás fogyasztóiként tekintenek rájuk. Legyen az legális vagy illegális. Continue reading „Kölcsönhatásban”
Hullámtörők
A világ folyamatosan változik. Az új hullámok, új megközelítésmódok, más fókuszú perspektívák történelmünk, kultúránk evolúciójának természetes részei. Az emberiség életének minden területén, például a képzőművészetben, a filmes világban, az irodalomban, a zenében, de akár még a gasztronómiában és divatban is megjelennek időnként új hangok, színek, trendek.
A világra vetett pillantás
Szeretjük a jól bevégzett, teljes dolgokat. Amikor valamit elkészítettünk, ami működik, ami esztétikus, szép, értékes. Amit büszkén adunk ki a kezünkből.
A vajbárány vére
Amikor hónapokkal ezelőtt, egy borús téli délelőttön a szerkesztőségben közösen gondolkodtunk lapunk áprilisi számának fő témájáról, az exodus mellett döntöttünk. Hogy milyen szép és gazdagító lelkiségi-kulturális kitekintés lesz zsidó testvéreinkkel együtt ránézni a kivonulásra, a pészah, húsvét ünnepének közös gyökereire, a zsidó-keresztény vallási és kulturális hagyományokra.
Az egyszerűség szeretete
Kapcsolatban vagy-e a szegényekkel? – kérdezte az általános elöljáróm egyik személyes beszélgetésünk során. A kérdést azóta is hordozom. Nem arról szólt, hogy segítem-e a szegényeket, hanem hogy kapcsolatban vagyok-e velük. Lényeges kérdés, hiszen a hitünk „földelését” jelenti. Continue reading „Az egyszerűség szeretete”
Mécsesek a kereszt alatt
Amikor hazaértem az iskolából, német rendszámú Mercedes parkolt az udvarunkban. Tudtam, hogy Ratschmann Tibi bácsi van nálunk, mert évente egyszer, szüretkor, mindig hazajött Németországból. A nagyapám volt a keresztapja. A Ratshcmannok és a Bogdanovićok kertszomszédok voltak. Tibi bácsinak német felesége volt, és született egy kisfiuk. Először vele tapasztaltam meg, hogy amit az iskolában tanítanak, az élesben is működik. „Ich heisse Árpád. Wie heisst du?” „Thomi!” – jött azonnal a válasz a szőke kisfiútól. Tibi bácsi megígérte, hogy egyszer elvisz magával Németországba, ha már egészen jól megtanulok németül. Később három évig Münchenben laktam, de Tibi bácsi akkor már nem élt. Thomikával sohasem találkoztam többé. Continue reading „Mécsesek a kereszt alatt”
Kenyér után bor
Amikor ezeket a beköszöntő sorokat írom lapunk októberi számához, még elevenen él bennem a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lélekemelő élménye. Mindenkitől azt hallhatjuk, hogy ez a nagy katolikus találkozó minden előzetes elképzelést és elvárást felülmúlt. Ezt még azok is elismerik, akik különben nehezen tudnak mit kezdeni bármilyen vallási megnyilvánulással, ami a szigorúan vett magánszférán túl megmutatja közösségi erejét. Continue reading „Kenyér után bor”
A lélekről szól az is, ahogy megéljük a testet
A testképünkkel sok minden nincs rendben. A testiség nem csak a hívő ember számára problémás. Attól tartok, az sincs rendjén, ha valakinek látszólag éppen semmi gondja-baja a testben való létével. Nem lehet normális, ha nem jelent feladatot vagy legalábbis kihívást, ahogy a testet, a sokféle érzést, a hullámzó gondolatokat, a vágyakat, az álmokat, az emlékeket, a hitet, az akarat erejét, az egész önképünket és ezeket az embert alkotó és mozgató erőket valahogy mind együtt megéljük. Continue reading „A lélekről szól az is, ahogy megéljük a testet”
Ukrán szomszédaink
Bevallom őszintén, én magam sem tudok túl sokat Ukrajnáról. De ha már őszinte merek lenni ebben a témában, azt is be kell vallanom, hogy előítéleteim azért nekem is bőven akadnak a legnagyobb keleti szomszédunkról. Mert viszonylag sok nyers vagdalkozást lehet hallani még nyilvános fórumokon is erről az országról és a népéről.
Hogyan szeressünk jól?
A szeretet egyik legintenzívebb és mindenki által jól ismert formája, amire nekünk, magyaroknak külön szavunk is van, a szerelem. Bizonyos értelemben transzcendens tapasztalat. A felnőtté váló gyermek egyszer csak rájön, hogy élete súlypontja többé már nem a saját személye, hanem valaki más, akivel találkozott a tekintete, és aki felé most minden kavargó gondolata, az érzései, a vágyai irányulnak.
Megtalálni Istent mindenben
Rendalapítónk megtérésének ötszázadik évfordulója alkalmából Jézus Társasága világszerte meghirdette a Szent Ignác-évet, amely idén május 20-án kezdődik, és 2022. július 31-én, Loyolai Szent Ignác halálának napján, egyben liturgikus emléknapján ér véget. A jubileumi évet egy másik kerek évforduló is fémjelzi, hiszen jövőre lesz négyszáz esztendeje, hogy 1622. március 12-én szentté avatták Ignác atyánkat, együtt Xavéri Ferenccel, Avilai Terézzel, Néri Fülöppel, akik kortársai voltak, valamint a kevésbé ismert, néhány évszázaddal korábban élt spanyol Földműves Izidorral.
A gyógyulás csodái
A gyógyulás vágya eddigi életem során nem annyira valamilyen fizikai betegség miatt jelentkezett, komolyabb gond a testemmel eddig nem is nagyon volt, inkább a belső, azaz lelki sebzettségem tudatából jöttek a mély sóhajok, amikor azt tapasztaltam, hogy a lelkemben viaskodó árnyakkal nem bírok egyedül. Az időnként jelentkező álmatlanságomnak is valószínűleg inkább spirituális, mint biológiai okai vannak.