A Szív cikkei

Martos Levente Balázs

„Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok…”

Amikor a fenti mondatot elolvastam a Bibliában, kíváncsi lettem, és sokféle emlék ötlött fel bennem. Ki ez az őszinte, gyengéd alak, ki ez a kedves bölcs, akiben belső magatartássá érett a szeretet, aki tehetetlenül is utat enged a jóindulatnak, amely mélyen összekapcsolja mind­azokkal, akiket valaha szemtől szemben, gyengéden szerethetett? Ki vette magára bibliai idők­ben ezt a manapság olyan jól ismert sorsot, hogy kénytelenségből csak távolból köszöntjük szeretteinket? Részlet A SZÍV magazin májusi számából.

Tovább olvasom „„Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok…”” →

Fekete Ágnes

Nem lehet túlszeretni

Más az emberi segítés vágya, és más a szeretet. Gyakran összekeverjük ezt a kettőt. Az elsőnek a fókusza a másik ember. Amikor azonban tényleg szeretek valakit, egyetlen kis történésben vagy élőlényben az Isten teljes világát ölelem át. Részlet A SZÍV magazin májusi számából.

Tovább olvasom „Nem lehet túlszeretni” →

Major Szabolcs

„A fiatalok hite ad erőt nekem”

1. Már egy éve, hogy az iskolák kénytelenek voltak átállni a digitális oktatásra. Hogyan vettétek ezt az akadályt?
A személyes kapcsolatban hiszek, abban vagyok jó; a személyes jelenlétemmel tudok ösztönözni. Nagyon sokat kellett tanulnom, hogy a digitális technika eszközeivel hogyan tudom visszalopni a személyességet a hétköznapokba. Ma úgy látom, hogy minden nehézség ellenére működik. Épp nemrég tartottunk harmadszor digitális lelki napot, és gyönyörű volt. Azért nagyon sajnálom a gimnazistákat, mert nagyon sok lehetőségtől esnek el így, de hát ezt az időszakot éljük.

Tovább olvasom „„A fiatalok hite ad erőt nekem”” →

Lukácsy György

Nem tyúkanyó, hanem anya

Berg Judittal eredünk népszerű meséinek forrásvidékére. A Maszat, a Hisztimesék, a Rumini, a Lengemesék vagy az Alma szerzője szerint a mese a túlélés eszköze lehet. Emellett arról is kérdezzük az írót, mitől hiteles egy meseíró, tényleg megfenyegették-e a Rumini folytatásáért, és miért küzd a szuperháziasszony sztereotípiája ellen.

Tovább olvasom „Nem tyúkanyó, hanem anya” →

Unger Anna

„Feltölt, hogy a színpadon ismét kicsit gyermek lehetek”

A harminckét éves mezzoszoprán 2017-ben diplomázott a Zeneakadémia oratórium- és dalénekművész mesterszakán, 2020 óta pedig a szabadúszás mellett klasszikus éneket tanít az egyetem jazz tanszékén. Munkájában kiemelt szerepe van a kortárs és barokk zenének, a dal műfajának és az operának. Gyermekkorról, gyermeklétről, életbe vágó véletlenekről és a szeretet alapvetéseiről beszélgettünk.  Tovább olvasom „„Feltölt, hogy a színpadon ismét kicsit gyermek lehetek”” →

Horváth Árpád SJ

Hogyan szeressünk jól?

A szeretet egyik legintenzívebb és mindenki által jól ismert formája, amire nekünk, magyaroknak külön szavunk is van, a szerelem. Bizonyos értelemben transzcendens tapasztalat. A felnőtté váló gyermek egyszer csak rájön, hogy élete súlypontja többé már nem a saját személye, hanem valaki más, akivel találkozott a tekintete, és aki felé most minden kavargó gondolata, az érzései, a vágyai irányulnak.

Tovább olvasom „Hogyan szeressünk jól?” →

Szőnyi Szilárd

Kortársunk, Szent Ignác

Hogyan lett egy baszk hősszerelmes lovagból szerzetesrend-alapító? Miért állt az első jezsuita ötszáz éve az inkvizíció előtt, és ugyanő miben volt jelentős reformátor? A Jézus Társaságának az 1773-as betiltás után kétszáz évvel miért kellett újra felfedeznie saját lelkigyakorlatait? A május 20-án kezdődő Szent Ignác-évre hangolódva erről is kérdeztük a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház igazgatóját, a magyar rendtartomány korábbi vezetőjét, Lukács János jezsuitát.

Tovább olvasom „Kortársunk, Szent Ignác” →

Vízi Elemér SJ

Megtalálni Istent mindenben

Rendalapítónk megtérésének ötszázadik évfordulója alkalmából Jézus Társasága világszerte meghirdette a Szent Ignác-évet, amely idén május 20-án kezdődik, és 2022. július 31-én, Loyolai Szent Ignác halálának napján, egyben liturgikus emléknapján ér véget. A jubileumi évet egy másik kerek évforduló is fémjelzi, hiszen jövőre lesz négyszáz esztendeje, hogy 1622. március 12-én szentté avatták Ignác atyánkat, együtt Xavéri Ferenccel, Avilai Terézzel, Néri Fülöppel, akik kortársai voltak, valamint a kevésbé ismert, néhány évszázaddal korábban élt spanyol Földműves Izidorral.

Tovább olvasom „Megtalálni Istent mindenben” →

Horváth Árpád SJ

Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!

Gyerekkori húsvéti készülődéseimhez mindig hozzátartozott, hogy előszedtem a szentképgyűjteményemet, amit a plébániánkon szolgáló tisztelendő nővérektől kaptam a ministrálásaimért. Nagyhét közeledtével aztán ezekből a jámbor képecskékből raktam egyet-egyet a könyvespolcra, a nappali asztalán a kristályváza mellé, a virágtartón a kaspóknak támasztva, a szobámban pedig kialakítottam egy kisebb szentélyt is szentképpel, gyertyával, barkával. Amikor nemrég betértem az egyik pesti kegytárgyboltba, kissé meglepődve láttam, hogy szentképekből a felhozatal a gyerekkorom óta szinte semmit sem változott. Tovább olvasom „Csakugyan meghalt, valóban feltámadt!” →