Rovat: aLapgondolat

Horváth Árpád SJ

Áldozatból hálaadás

Júniusi számunk elejére egy olyan imádságot választottunk (kissé korszerűsítve a nyelvezetét), ami egyúttal az egyik legkorábbi magyar nyelvemlékünk. Laskai sorok néven ismert. Szerzője Laskói Demeter, egy szerzetes Pécsvárad bencés kolostorából, akiről neve alapján csaknem biztosan állíthatjuk, hogy Laskóról származott, egy kis magyar falucskából a Drávaháromszögben, a mai Horvátország területén.

Continue reading „Áldozatból hálaadás” →

Horváth Árpád SJ

Összetartozunk

Egyik legkorábbi emlékem – talán álmom? –, hogy édesanyám betesz egy kosárba, amelynek alja ki volt pólyálva párnával, a kosarat behelyezi a bogárhátú Fiat 750-esünk hátsó ülésére, és e piciny autó ablakán át látom az eget, a felhőket és a lombokat elhaladni mellettünk. Continue reading „Összetartozunk” →

Török Csaba

Katolikus, azaz…

(…) Isten szeretete úgy mutatkozik meg a szememben, mint az igazi katolicitás egyetlen lehetősége. Ő ugyanis Atyaként és Teremtőként képes úgy szeretni engem, téged, mindnyájunkat, hogy egyszerre összekapcsol, és mégis megőriz a különállásunkban. Continue reading „Katolikus, azaz…” →

Baán Izsák OSB

Szüntelenül…

Szüntelenül imádkozzatok! Amikor ezt olvassuk Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első levelében (5,17), elfoghat minket a bizonytalanság, hogy hogyan is kell érteni ezt a buzdítást. Lehet-e mindig imádkozni? Lehet-e földi időnk teljesen Istené? Vajon az apostol buzdítása csupán szónoki túlzás, vagy valóban – ahogyan különböző korok keresztényei hitték – életeszmény, amely nemcsak megvalósítható, hanem mindenkinek törekednie kell rá? Continue reading „Szüntelenül…” →

Tariska Eszter
Tábori Kálmán

„Maradok, míg átmegyek” – Beszélgetés Tariska Eszterrel

Az előző hónapban a kezeink közül minduntalan elfolyó időről gondolkodtunk. Ám mire a márciusi szám megjelent, minden megváltozott. Korlátozott fizikai lehetőségeink között az óráink már nem peregnek annyira. A napjaink mintha időtlenné váltak volna. De mit kezdjünk a váratlanul kapott idővel, a szokatlan korlátokkal? Hogyan lehet a krízishelyzetből lelki megújulás, újjászületés? Tariska Esztert, a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház lelki kísérőjét kértük, adjon útmutatást az idei nagyböjtben, az otthoni hétköznapok lelkigyakorlatában. Continue reading „„Maradok, míg átmegyek” – Beszélgetés Tariska Eszterrel” →

Tornya Erika RSCJ

A leghosszabb nap, avagy a ránk szakadt nagyszombat

Nagyszombaton nincs szentmise. Ez a nap Jézus sírban pihenésének ideje. Az oltár, amelyet minden felszerelésétől megfosztottak, üresen áll. Nincs remény, nincsenek megtartó rutinok. Hallgatás, félelem, gyász, fájdalom uralkodik. Az idei nagyszombatunk már március közepén elkezdődött, amióta a koronavírus okozta népegészségügyi helyzet következtében nincsenek nyilvános szentmisék. Continue reading „A leghosszabb nap, avagy a ránk szakadt nagyszombat” →

Nemeshegyi Péter SJ

Szolgálnak és védenek

A katolikusok vallásgyakorlatában nagy szerepet játszanak az őrangyalok és a védőszentek. Feladatukról és szerepükről nincs hivatalos, ünnepélyes egyházi tanítás, létük és hozzájuk fűződő kapcsolatunk azonban hozzátartozik az élő egyház általánosan elfogadott hitéhez. Continue reading „Szolgálnak és védenek” →

Török Csaba

Mérhető és mérhetetlen

(…) Mára egész tudománya és technikája lett a time-managementnek, vagyis az idő ügyes kezelési fogásainak, a rendezett és szervezett „élésnek”. Csakhogy ettől mégsem érezzük feltétlenül jól magunkat. Okosan szervezettek, hatékonyak és feladatorientáltak vagyunk, kiaknázzuk a percek lehetőségeit, mesteri módszereink vannak. Olykor azonban mégis elönt minket az a furcsa hangulat, amelytől inkább robotnak, olajozottan forgó gépezetnek – s nem a valóságot megélő lénynek találjuk magunkat. Hol itt a gond? Mi lehet a probléma? Continue reading „Mérhető és mérhetetlen” →

Tábori Kálmán

Táncolj úgy, mintha senki nem látná!

Cigánykerekezik és hagyja, hogy a hátára másszanak a gyerekek. Nekünk breaktánc bemutatót tart és trambulinon ugrál. Papp Tamás nem bohóc, nem artista, hanem életvidám és energikus katolikus pap. 2017-ben szentelték, azóta káplán a református többségű Nyírségben az ország legkeletebben fekvő esperesi kerületében, a Szatmárban lévő Mátészalkán. Continue reading „Táncolj úgy, mintha senki nem látná!” →

Horváth Árpád SJ

Különböző alakításaink

Vannak mosolygós arcok és vannak szomorú tekintetek. Arckifejezésünk hordozhat derűt, reményt, csilloghat a szemünkben pajkosság, bizalom, vonzódás, ám sokszor a fájdalmat, a csalódást, a megfáradtságot sem tudjuk elrejteni. Vajon mosollyal vagy morcossággal találkozunk a legtöbbet napjaink során? A válasz rólunk is sokat elmond.

Continue reading „Különböző alakításaink” →

Tábori Kálmán

Amivel találkozik a lelkem

„Az úton van otthon” – mondják róla a munkatársai. Merényi Zita, itthon a Magyar Kurír fotósaként színesíti az egyházi sajtó tudósításait. A Sant’ Edigio Közösség elkötelezett tagjaként és magánemberként pedig a világ különböző pontjain keresi az önkéntes segítségnyújtás lehetőségét. Fotói derűt, reményt és elfogadást, árnyékból a fény felé forduló emberarcokat örökítenek meg. Continue reading „Amivel találkozik a lelkem” →

Horváth Árpád SJ

Ki mondja meg nekik?

Először nem is értettem, mi történik: lányok a földön, néhányan guggolnak, néhányan ücsörögnek, az egyik az út kövezetét nyalja. Sírnak. Kivéve azokat, akik felettük állnak, talán valamivel idősebbek, jegyzet és toll a kezükben, és kiabálnak a földön fetrengőkre. Mi történik itt?!

Continue reading „Ki mondja meg nekik?” →