ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Hagyományos ünnepi ételek határon innen és túl
"Csináld azt, amit szeretsz, és akkor egy napot sem kell dolgoznod"
Beszélgetés Gyenes Csaba atyával
Márciusban megjelent interjúnkkal emlékezünk a rákbetegségben elhunyt Bodor György atyára
Interjú Losonczi Dávid kötöttfogású birkózóval
Szentjánosbogár, édesanya, hittantanár és szerkesztő: Paszternákné Tóth Júlia
A Konklávé című film megmozgatja az agyat, de a szívet is?
Interaktív családi evangéliumos könyv a Jezsuita Kiadótól
Címlapon: találkozás Gyenes Csaba atyával, aki hatvanszoros véradó, Guinness-rekorder palacsintasütő, és huszonöt éve pap.
A tartalomból:
Hála. Egyszerű szláv eredetű szavunk ez, amely anyanyelvünkben furcsán közel sodródik a hál–(meg)hal igékhez, a halál tapasztalatához. Filozofikus véletlen ez, ám mégis van benne valami találó. Tovább olvasom „Ahol hála, ott az Isten”
Júniusi számunk elejére egy olyan imádságot választottunk (kissé korszerűsítve a nyelvezetét), ami egyúttal az egyik legkorábbi magyar nyelvemlékünk. Laskai sorok néven ismert. Szerzője Laskói Demeter, egy szerzetes Pécsvárad bencés kolostorából, akiről neve alapján csaknem biztosan állíthatjuk, hogy Laskóról származott, egy kis magyar falucskából a Drávaháromszögben, a mai Horvátország területén.
Egyik legkorábbi emlékem – talán álmom? –, hogy édesanyám betesz egy kosárba, amelynek alja ki volt pólyálva párnával, a kosarat behelyezi a bogárhátú Fiat 750-esünk hátsó ülésére, és e piciny autó ablakán át látom az eget, a felhőket és a lombokat elhaladni mellettünk. Tovább olvasom „Összetartozunk”
(…) Isten szeretete úgy mutatkozik meg a szememben, mint az igazi katolicitás egyetlen lehetősége. Ő ugyanis Atyaként és Teremtőként képes úgy szeretni engem, téged, mindnyájunkat, hogy egyszerre összekapcsol, és mégis megőriz a különállásunkban. Tovább olvasom „Katolikus, azaz…”
(…) Mit jelent tehát közösségi összetartozásunk szempontjából a lábmosás? Ha a szó szoros értelmében nem is mossuk meg rendszeresen egymás lábát, mégis hogyan teljesítjük Jézus parancsát? Tovább olvasom „„Ha nem moslak meg, nem tartozol hozzám…””
Egyszerű és bonyolult, kimondható és kimondhatatlan. Mit jelent, hogy Jézus értünk halt meg? Mit jelent, hogy Jézus értem is meghalt? Tovább olvasom „Isten tervének része volt”
Szüntelenül imádkozzatok! Amikor ezt olvassuk Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első levelében (5,17), elfoghat minket a bizonytalanság, hogy hogyan is kell érteni ezt a buzdítást. Lehet-e mindig imádkozni? Lehet-e földi időnk teljesen Istené? Vajon az apostol buzdítása csupán szónoki túlzás, vagy valóban – ahogyan különböző korok keresztényei hitték – életeszmény, amely nemcsak megvalósítható, hanem mindenkinek törekednie kell rá? Tovább olvasom „Szüntelenül…”
Az előző hónapban a kezeink közül minduntalan elfolyó időről gondolkodtunk. Ám mire a márciusi szám megjelent, minden megváltozott. Korlátozott fizikai lehetőségeink között az óráink már nem peregnek annyira. A napjaink mintha időtlenné váltak volna. De mit kezdjünk a váratlanul kapott idővel, a szokatlan korlátokkal? Hogyan lehet a krízishelyzetből lelki megújulás, újjászületés? Tariska Esztert, a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház lelki kísérőjét kértük, adjon útmutatást az idei nagyböjtben, az otthoni hétköznapok lelkigyakorlatában. Tovább olvasom „„Maradok, míg átmegyek” – Beszélgetés Tariska Eszterrel”
Nagyszombaton nincs szentmise. Ez a nap Jézus sírban pihenésének ideje. Az oltár, amelyet minden felszerelésétől megfosztottak, üresen áll. Nincs remény, nincsenek megtartó rutinok. Hallgatás, félelem, gyász, fájdalom uralkodik. Az idei nagyszombatunk már március közepén elkezdődött, amióta a koronavírus okozta népegészségügyi helyzet következtében nincsenek nyilvános szentmisék. Tovább olvasom „A leghosszabb nap, avagy a ránk szakadt nagyszombat”
Az ablakom alatt vadkörtefák virágoznak. A lombjuk teljesen fehér, hiányzik még a verőfényes napsütés, ami teljesen kipattogtatná a rügyekben várakozó zöld leveleket. Tovább olvasom „Nehéz helyzetben is teljesség”
Egy kétkedő lélek a Biblia szerzőinek sorában. Egy bölcs, aki számot vetve ősei hitével, birkózva a mulandóság fájdalmával és hiábavalóságával, ott talál rá Istenre, ahol nem is számított volna rá. Tovább olvasom „Szívében az örökkévalóság…”
A katolikusok vallásgyakorlatában nagy szerepet játszanak az őrangyalok és a védőszentek. Feladatukról és szerepükről nincs hivatalos, ünnepélyes egyházi tanítás, létük és hozzájuk fűződő kapcsolatunk azonban hozzátartozik az élő egyház általánosan elfogadott hitéhez. Tovább olvasom „Szolgálnak és védenek”
Egyszerű és bonyolult, kimondható és kimondhatatlan. Mit jelent, hogy Jézus értünk halt meg? Mit jelent, hogy Jézus értem is meghalt? Tovább olvasom „Isten tervének része volt”
Mostanában valahogy hálás vagyok az álmatlan éjszakáimért. Felébredek, és szuszogok. Arra figyelek, ahogy lélegzem, meg ahogy belakja a csend a szobámat. Tovább olvasom „Elmúlik éjjel és nappal”
(…) Mára egész tudománya és technikája lett a time-managementnek, vagyis az idő ügyes kezelési fogásainak, a rendezett és szervezett „élésnek”. Csakhogy ettől mégsem érezzük feltétlenül jól magunkat. Okosan szervezettek, hatékonyak és feladatorientáltak vagyunk, kiaknázzuk a percek lehetőségeit, mesteri módszereink vannak. Olykor azonban mégis elönt minket az a furcsa hangulat, amelytől inkább robotnak, olajozottan forgó gépezetnek – s nem a valóságot megélő lénynek találjuk magunkat. Hol itt a gond? Mi lehet a probléma? Tovább olvasom „Mérhető és mérhetetlen”
Cigánykerekezik és hagyja, hogy a hátára másszanak a gyerekek. Nekünk breaktánc bemutatót tart és trambulinon ugrál. Papp Tamás nem bohóc, nem artista, hanem életvidám és energikus katolikus pap. 2017-ben szentelték, azóta káplán a református többségű Nyírségben az ország legkeletebben fekvő esperesi kerületében, a Szatmárban lévő Mátészalkán. Tovább olvasom „Táncolj úgy, mintha senki nem látná!”
Vannak mosolygós arcok és vannak szomorú tekintetek. Arckifejezésünk hordozhat derűt, reményt, csilloghat a szemünkben pajkosság, bizalom, vonzódás, ám sokszor a fájdalmat, a csalódást, a megfáradtságot sem tudjuk elrejteni. Vajon mosollyal vagy morcossággal találkozunk a legtöbbet napjaink során? A válasz rólunk is sokat elmond.
„Az úton van otthon” – mondják róla a munkatársai. Merényi Zita, itthon a Magyar Kurír fotósaként színesíti az egyházi sajtó tudósításait. A Sant’ Edigio Közösség elkötelezett tagjaként és magánemberként pedig a világ különböző pontjain keresi az önkéntes segítségnyújtás lehetőségét. Fotói derűt, reményt és elfogadást, árnyékból a fény felé forduló emberarcokat örökítenek meg. Tovább olvasom „Amivel találkozik a lelkem”
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy veseátültetés történetéről fogom azt írni, hogy könnyfakasztóan illik a karácsonyhoz. Igaz mese egy felajánlás rendkívüli erejéről, és arról, hogy áldozatot hozni talán könnyebb, mint elfogadni, ha értünk teszik. Tovább olvasom „Életet adott egy barátjának”
Először nem is értettem, mi történik: lányok a földön, néhányan guggolnak, néhányan ücsörögnek, az egyik az út kövezetét nyalja. Sírnak. Kivéve azokat, akik felettük állnak, talán valamivel idősebbek, jegyzet és toll a kezükben, és kiabálnak a földön fetrengőkre. Mi történik itt?!