Rovat: aLapgondolat

A Szentírás tömören így jellemzi Józsefet: „Igaz férfi volt” (Mt 1,19). Tőmondat, és mégis „szentírásnyi” elismerés és tiszteletadás, hiszen az ószövetségi hagyomány tükrében senkiről sem lehet ennél többet elmondani: ebben a kifejezésben ott él az isten- és emberszeretet bizonysága, a hűség és a hit, a kitartás és az elemi jóság állítása. Keresztényként azonban mintha elfeledkeznénk róla: nevelt fia és felesége árnyékában szinte teljesen eltűnik az alakja.

Bővebben „Egy hallgatag férfi titkai” »

Istenkapcsolatunk, találkozásunk a Teremtővel… Amíg azzal van dolgom, akit túl jól ismerek, addig az nem az Isten. Ameddig saját bizonyosságaim-biztonságaim erődjében ülök, védtelen vagyok. Ha „istenélményeim” saját elgondolásaimban erősítenek meg, akkor valójában még nem találkoztam az Élővel, az Egyetlennel, a Másmilyennel. A kétely és az újfajta megbizonyosodás, az elbukás és a más erővel való felkelés, a kilendülés és az új útra lépés, a kifordulás és a megtérés éppen ezért fokmérője és hitelesítője minden olyan történésnek, amelyről úgy vélem: az Istennel találkoztam általa. Bővebben „Mindenható érintés” »

Hála. Egyszerű szláv eredetű szavunk ez, amely anyanyelvünkben furcsán közel sodródik a hál–(meg)hal igékhez, a halál tapasztalatához. Filozofikus véletlen ez, ám mégis van benne valami találó. Bővebben „Ahol hála, ott az Isten” »

(…) Isten szeretete úgy mutatkozik meg a szememben, mint az igazi katolicitás egyetlen lehetősége. Ő ugyanis Atyaként és Teremtőként képes úgy szeretni engem, téged, mindnyájunkat, hogy egyszerre összekapcsol, és mégis megőriz a különállásunkban. Bővebben „Katolikus, azaz…” »