ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Gondolatok a halál előjeleiről
Miért hoz ki belőlünk valami heves érzéseket? És mit kezdjünk velük?
December 6-án péntek délután, vendégünk Patsch Ferenc SJ és Nagy Bálint SJ
Két ember, két világ
Miért nem Krisztus-szobor áll a Gellért-hegy tetején?
A közösségi lakhatástól a városi remetelakig
Interjú tehetségről, sikerről és az alkotás kihívásairól Oláh Patrik zeneszerzővel
Hiba György jezsuitát kalandos közel-keleti próbaévéről kérdeztük.
A tartalomból:
„Értem a tréfát, de nem szeretem” – mondta az egyszeri kiképző őrmester. Szeretjük a keresztény történeteket, de nem nagyon nézzük őket – kezdhetünk gyanakodni egy friss eset kapcsán. Nézzük csak! Continue reading „Mitől látható egy szent?”
Szülők jól ismert, újra meg újra ismétlődő tapasztalata, hogy épp csak megszokják gyermekük valamilyen viselkedését, életkori sajátosságát, máris következik egy újabb életszakasz, amikor az előző alapjain vagy épp romjain kell valami újnak épülnie, melynek megvalósulását segíteni nem mindig hálás feladat. Ezt olykor csak nehezíti, hogy a nevelési elvek és gyakorlatok is változnak, a meglévőket lebontjuk, előnyeik és hibáik helyett újakat alkotunk, és igyekszünk tanulni belőlük. Meg jó esetben a gyerekektől is. Continue reading „Építsünk a jó szülő-gyerek kapcsolatra”
Mit hogyan értékelnek a fiatalok? Miben különböznek e téren az előttük járó generációktól? Több kutatás is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, melyekről Rosta Gergely szociológussal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével beszélgettünk.
Teológus, tanár, fordító, a Vigilia folyóirat főszerkesztője. Férj és négy gyermek édesapja. Hit és kultúra szerves kapcsolatáról, az Istenről való beszéd mai útjairól, a belső élettel, illetve az intézménnyel való viszonyáról és a könnyen irritálóvá váló Jézusról beszélgettünk.
Gondoltak már arra, hogy a hitnek lehet bármilyen komolyabb kapcsolata a krimivel? S arra, hogy a mindennapok és a színpadon, filmen játszott szerepek felismerései, valóságai, igazságai hogyan járják át egymást? Ennek a fajta „átélésnek” is részese David Suchet, aki a felejthetetlen belga magándetektív, Hercule Poirot megformálójaként lopta be magát a legtöbbünk szívébe. A sajátjának a legmélyére pedig több megnyilatkozásában is bepillantást engedett már a közönségnek. Az alábbi cikk A Szív magazin 2022. márciusi számában jelent meg.
Egy neves magyar színházi rendező a kilencvenes évek második felében színpadra vitte az evangéliumot. Csaknem másfél órás előadóestet szerkesztett belőle – no nem missziós céllal, hanem azért, mert külföldön nagy sikert ért el egy hasonló vállalkozás. (Idehaza nem így történt.) A magát öntudatosan ateistának valló művész a bemutató előtt megkérte egyik ismerősét, egy lelkészt, hogy nézze meg a produkciót, és mondja el róla a véleményét. Az többek közt így hangzott: „Érezhető, hogy nem vagy bekapcsolva odaföntre.”
Néhány héttel ezelőtt immár a harmadik könyve jelent meg a Jezsuita Kiadónál: ezúttal a pápaság történetén vezeti végig az olvasókat rendje egyháztörténészeinek doyenje, akit Péter apostol utódai mellett többek közt zsinatokról, a változó egyházról és történelemszemléletről kérdeztünk, de beszélt nekünk a múltat kutató gyanakvásról és együttérzésről is. Continue reading „Az igazságra van szükségünk”
Gazdasági bevándorlók, szélsőséges indulatok, alantas közbeszéd, emberek mint a politikai haszonszerzés eszközei, magukra hagyott rétegek, szavakkal és tettleg bántalmazott, némán szenvedő gyerekek. Nem, most nem Magyarországról van szó, bár az Európai Unió egyik államáról, illetve most már nem is az, de akkor még az volt. Akkor, a hatvanas–nyolcvanas években, amikor A bőrömben című 2018-as angol film játszódik. Continue reading „Fehérek közt egy afrikait”
Kockázatok és mellékhatások a színházban. Jeanne d’Arckal találkoztunk Budapesten. Continue reading „Egy híján húsz?”
Örömhír: idehaza is megjelent DVD-n Wim Wenders „Ferenc pápa – Egy hiteles ember” című idei dokumentumfilmje, melynek elkészítésére 2014-ben kérte fel a Vatikán a német újhullám jeles alkotóját. Nem örömhír: mozikba nálunk nem kerül e másfél órás lelkigyakorlatnak is tekinthető néznivaló (eddig egy-két vetítése volt csak magánkezdeményezésre), s a körülötte kongó nagy csendet fülelve az is kérdéses, hogy lemezen hány emberhez jut majd el. Continue reading „Négyszemközt a pápával”
„Ötven, jaj, ötven éve – szívem visszadöbben”: időről időre Kosztolányi Hajnali részegségének e fájdalmas szavai is felcsendülnek a Kaláka együttes koncertjein. De az ő eddigi öt évtizedük inkább az eldalolt versek bensőséges légkörét, családias hangulatú koncertek melegét, a szép és igaz szó teremtette közösséget juttatja eszünkbe. A csapat két legrégebbi tagjával beszélgettünk. Először is a kezdetekről.
Életbe lépett Magyarország alaptörvényének módosítása, melynek értelmében október 15-étől tilos életvitelszerűen tartózkodni közterületen. Azóta természetesen még több vélemény, történet, érv és indulat feszül egymásnak a hajléktalanság, a nyomor témájával kapcsolatban, mint korábban. Esélye sem látszik a higgadt, értelmes párbeszédnek, pedig e nélkül lemondunk a jövőnkről. Mélységek, reménytelenség, betaláló szavak és kivezető utak – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökével beszélgettünk. Continue reading „Mit tegyünk, hogy hasonlítsunk magunkra?”
Aki azt hiszi, hogy Petőfi és Jimi Hendrix barátsága, a rock and roll, a magyar népzene vagy a blues harmonikus egymásba játszása a fantázia szülötte, az menjen el Ferenczi György és az Első Pesti Rackák egyik koncertjére, s helyrezökken a világképe. És közben nagyon jól fogja érezni magát. Continue reading „„Hál’ Istennek nem része a slágerbiznisznek…””
Ki való jezsuitának, és ki nem? Sokan vannak vagy egyre kevesebben? S ha valakinek nagy kedve van csatlakozni Jézus Társaságához, mi legyen az első lépése? És mi van, ha elbizonytalanodik? Egy biztos: nem fogják belebeszélni a szerzetességet. A magyar rendtartomány hivatásgondozással megbízott tagját kérdeztük tapasztalatairól.
Három óriásplakát Ebbing határában. Ha magyar földön szaladunk bele e ráérősen terjengős filmcímbe, igazán észnél kell lennünk, mert könnyen megzavarhat az ’óriásplakát’ meg a ’határ’ kifejezés, pedig szó sincs itt arról, ami e két szóról manapság kénytelen-kelletlen eszünkbe juthat. Tegyük is félre most a különféle kampányok zaklatta gondolatainkat, s koncentráljunk a filmre, amely a böjti időszakban különösen is tápláló lelki-szellemi eledelnek bizonyulhat. Continue reading „Amit nem látunk az óriásplakátokon”
Ritkán kerül szóba, hogy milyen pozitív vonások jellemzik korunkat. Inkább a hibákat, a negatív folyamatokat, veszélyeket szokták sorolni a jelen kritikusai. Pedig lelki egészségünknek is jót tesz, ha nem hagyjuk említés nélkül mindazt, aminek méltán örülhetünk. Continue reading „Családba ölelt gyermekek”
Nagy a féloldalas csend Szőnyi Szilárd Föltámadott a gender – Családbarát megfontolások a nemek forradalmáról című könyve körül. Mert míg méltató, a kötetet lelkesen fogadó megnyilatkozásokkal találkozhatunk a médiában, az úgynevezett társadalmi nemek kutatásának és szinte folyamatos újragondolásuknak minél szélsőségesebb, annál hangosabb harcosai oldaláról mindeddig nemigen érkeztek kritikák. Continue reading „Igen a nemekre – és sok minden más”
1945. Nem „má’ megin’ egy film a zsidókról”, hanem a „rendezni végre közös dolgainkat” életre váltásának megrendítően szép, sokrétegű, letisztult kísérlete. Continue reading „Amiről nem beszélünk, az (is) van”
Virágvasárnap valamilyen formában idén is számtalan helyen felidézték Jézus szenvedéstörténetét. Az egyik ilyen megjelenítés már jó előre rendkívüli médiafigyelmet kapott: Alföldi Róbert Passió XXI című produkciója a Papp László Sportarénában. Continue reading „Se letámadás, se feltámadás”
Ma is bánom, hogy nem voltam jelen Ella Fitzgerald budapesti koncertjein. Pedig két alkalmat is adott erre a jazz száz esztendeje született nagyasszonya. Hogy mégsem éltem a felkínált lehetőségekkel, arra némiképp mentségül szolgál, hogy az első idején még meg sem születtem. 1968. február 29-én legföljebb ha vitamin lehettem egy almában, 1970. május 20-án pedig alig múltam féléves, így aztán érthető, hogy akkor sem tomboltam az Erkel Színház nézőterén. Pedig… Kicsi fiunk tavaly, ugyanilyen idősen – mosolyából és lábtechnikájából egyértelmű – már „elkapta a ritmust”, és őt is elbájolta az utánozhatatlanul fátyolosan áradó hang simogatása. Continue reading „Száz éve Ella Fitzgerald”