Loyolai Ignác szentté avatásának négyszázadik évfordulóját ünnepeljük idén. Ennek kapcsán beszélgettünk P. Vízi Elemér provinciálissal a Lélek vezetéséről, veszélyekről és a feszültség hordozásáról. Hogyan fértek meg egymás mellett Szent Ignácban a személyes vágyak és az egység szolgálata? Mit jelent a „spirituális kormányzás” kapcsolatainkban és az egyház közösségében?
A Szív cikkei
„Egyáltalán nem érzem öregnek magam!”
– Hogyan telik egy átlagos napod?
– Általában elég sűrű. Zenekari próbám van, ráadásul én vagyok a kottatáros, én rendezem be a termet. Onnan megyek tanítani a konzervatóriumba, ami a főállásom. Félállásban a Zeneakadémián is tanítok. Mikor este hazaérek, még gyakorlok, de ha van még lelki- meg testi erőm, elmegyek edzeni. Az utóbbi hónapokban rákaptam a testedzésre, konditerembe járok, és már jónéhány kilót sikerült leadnom. A nap hátralevő része készülődéssel telik: kottákat keresek, nyomtatok, összerendezem őket másnapra.
Boldogfai templom a mi házunk lehetne…
A téli bezárkózás és sötétség, a csak ilyentájt megtapasztalt elszigeteltség megküzdendő feladat volt a régi falun. A szokások rendje ezért a családtagokat egymáshoz kötő szeretetet, a teremtett világgal történő közösségvállalást és végső soron a Teremtővel és a megszülető Fiúistennel való egységet emeli ki.
A megajándékozható ember
Assisi Szent Ferenc szerint a szegényekkel való közösségvállalás olyan út, amely szembesíti az embert tényleges spirituális léthelyzetével: azzal, ahogyan mindannyian rászorulunk Isten ajándékozó szeretetére. Bővebben „A megajándékozható ember”
Templomból szállodát – tapintattal, igényesen
Szabad-e, lehet-e szakrális épületből hotelt kialakítani, s ha igen, ez hogyan működik a gyakorlatban? Megszállhat-e ilyen helyen megbotránkozás nélkül egy hívő? A mátrakeresztesi Templomvölgy Butik Hotelben csupa megnyugtató választ kapott szerkesztőségünk.