Rovat: aLapgondolat

Lukácsy György

Mindig van lejjebb… de feljebb is!

A magyarországi börtöncursillo, e keresztény lelki megújulási mozgalom történetében elsőként tért vissza egykori fogvatartottként apostolkodni a rácsok mögé. Bakonybélben beszélgettünk vele, a bencések barátjával, aki egyébként a pannonhalmi főapátság árnyékában él. A zárkából már szabadult, talán egy egészen másféle cellába tart, de akkor is Istennek ad hálát az életéért, ha végül marad az albérletében. Tovább olvasom „Mindig van lejjebb… de feljebb is!” →

Török Csaba

Belehelyez az időbe

(…) Ferenc pápa sokakat zavar, provokál, nyugtalanít, Róma püspöke ezer ponton „fáj” sokaknak. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az, hogy miközben mindenki az utcaszintről akarna felkapaszkodni a diadalangyal közelébe (esetleg még szívesen el is lopná a szárnyait), ő pont az ellenkező útirányt járja be: elképesztően „égi” lélekkel veti bele magát az emberi létezés „utcaszintjébe”. Tovább olvasom „Belehelyez az időbe” →

Török Csaba

Már nem félek gyermeknek lenni

Megértjük-e a gyermekség leckéjét? Igazából ezen múlik, hogy birtokba tudjuk-e venni a nekünk ajándékozott életet. Hiszen így tudjuk majd felfogni és elfogadni a gyöngeség, a törékenység, az elégtelenség mindennapos élményeit. És ily módon válunk képessé arra, hogy ne valami elborzasztót, kudarcszerűt lássunk mindebben, hanem meghívást a szembesülésre. Tovább olvasom „Már nem félek gyermeknek lenni” →

Meszleny Zita

„Ami másnak semmi, nekem a minden”

Tiszakécske tipikus alföldi kisváros. A település közepén sárga katolikus templom, mellette a paplak. Itt vár ránk Bobek Tamás plébános. Örömmel fogad minket, betessékel a fogadóhelyiségbe, majd a jobb fotóháttér érdekében a dolgozószobájába. Körbenézve a rengeteg személyes tárgy közül a gyóntatósarkon akad meg a szemünk. A falon egy nem elhanyagolható méretű Jézus a dobverőivel mutat keresztet. Alatta felirat: „Jesus is my rock, and that’s how I roll.” A műalkotás árnyékában ülünk le beszélgetni. Tovább olvasom „„Ami másnak semmi, nekem a minden”” →

Lukácsy György

Imádságon alapuló szőlőtermelés – Interjú Lőrincz György egerszalóki borásszal

Nem nagyon iszik alkoholt. Egykor az első osztályban vízilabdázott, hogy aztán az élvonalban borászkodjon. A St. Andrea-birtok főborászát, a 2009-es Év Bortermelőjét nemcsak a szakmai kihívásokról kérdeztük, hanem arról is, mit jelent számára az átváltozás tanújának lenni. Tovább olvasom „Imádságon alapuló szőlőtermelés – Interjú Lőrincz György egerszalóki borásszal” →

Meszleny Zita, Tábori Kálmán

„Megtanultuk, hogyan kommunikáljunk, és megnyílt előttünk a világ”

Ahogy valószínűleg minden szülőt, először Ambrus Zsoltot is megrémisztette, amikor megtudta: kisfia, Matyi autista. Történetük mégsem átlagos módon folytatódott. Mivel a tiszakécskei apuka a közelben nem talált megfelelő fejlesztőhelyet, hát létrehozott egyet. A Lakiteleki Autista Tanodában jártunk. Tovább olvasom „„Megtanultuk, hogyan kommunikáljunk, és megnyílt előttünk a világ”” →

visnyeszeplak
Tábori Kálmán

Az egygenerációs falu

A Központi Statisztikai Hivatal Települések a lét határán című tanulmánya szerint több mint négyszáz olyan falu van Magyarországon, amely néhány évtizeden belül teljesen elnéptelenedhet. A kilencvenes években elindult ökofalu-mozgalom eredményeként úgy tűnt, néhány helyen vissza lehet fordítani a folyamatot. De vajon szembe lehet menni a társadalmi változásokkal? Tovább olvasom „Az egygenerációs falu” →

Meszleny Zita

Rálelni a sajátunkra, meghallgatni a másét


Ki akarta szabadítani a meséket a gyerekszobából, hogy visszaadja őket a felnőtteknek. Ezzel a célkitűzéssel kezdte misszióját immár harmincnégy éve. A jelek szerint sikerrel járt. A mesekutató-meseterapeutával küldetéséről, nagyszülőségről, kríziseink történetéről és arról beszélgettünk, valójában mit is jelent a történetek végén, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Tovább olvasom „Rálelni a sajátunkra, meghallgatni a másét
” →

Török Csaba

Békekötés az újszülöttel

Töredékességünk és elégtelenségünk tapasztalata nem gúzsba köt, hanem felszabadít. A másikra szorultság nem rossz, hanem a legnagyobb jó lehetőségét rejti magában: azért születtünk ilyennek, azért nem lehetünk teljesek önmagunkban, elegek önmagunknak, mert kapcsolatra kell lépnünk a másikkal. Az újszülött, annyira nem „istenarcú” Istent szemlélve elkezdhetek rendet rakni a gondolataim, a vágyakozásaim, a célkitűzéseim terén. Tovább olvasom „Békekötés az újszülöttel” →

Horváth Árpád SJ

Kitekintés a tehetetlenségből

A Szentírás legelső oldalain olvasható történet szerint a Jóisten jókedvűen megteremti a világot, ráadásul nem saját magának, hanem az embernek, aki az ő képmása. Van az ember lényében valami, ami közös a Teremtőével, amit közvetlenül tőle kapunk, nem a porból készült, ez pedig a Mindenható lehelete, azaz a lélek. Tovább olvasom „Kitekintés a tehetetlenségből” →

Martos Balázs Levente

„Írd föl, amit láttál!” – Erő és erőtlenség a Jelenések könyvében

Nemegyszer megtörtént már velem, hogy olyasmit láttam, amit nem akartam volna. Valami erősebbnek bizonyul, mint én, és talán a furcsa helyzet, talán valami belső indíttatás nem engedi, hogy félrefordítsam a fejem, végig kell néznem-hallgatnom egy kellemetlen jelenetet, az erőszakot, szenvedést, bajt. Azt hiszem, amikor a Jelenések könyve kerül szóba, sokan éreznek hasonlót. Pedig az nem csak a fájdalmas jövőről szól, és nem csak érthetetlen képekkel van tele. Bár harcról és ítéletről beszél, látnoka végül is eltelik Isten szépségével. Tovább olvasom „„Írd föl, amit láttál!” – Erő és erőtlenség a Jelenések könyvében” →