Rovat: Értjük egymást?

Balogh Fruzsina

Utak egymáshoz

Éjjel van. A házasságról kellene írnom. Erről a megtanulhatatlannak tűnő, kérdésekkel, kételyekkel, önmarcangolással és néha ugyanannyi gyűlölködéssel, mint amennyi szeretettel teli műfajról, amiben minél több évet töltök, annál érthetetlenebbnek tűnik. Menni fog ez? A cikk meglesz. De vajon a happy end is?

Continue reading „Utak egymáshoz” →

Molnár Cecília RSCJ

„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja”

A halálhoz való viszonyulásunk kettős: ha távoli és hátborzongató, akkor izgatja a fantáziánkat; ha viszont közeli, hétköznapi, csendes, akkor annyira megijeszt minket, hogy sokszor teljesen elutasítjuk. A hospice a haldokló betegeket és szeretteiket kíséri, de nem a halál áll a középpontjában, hanem a végsőkig megélhető, teljes élet.

Continue reading „„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja”” →

Balogh Fruzsina

Aktivált múltunk

Szülőnek lenni annyi, mint továbbadni az örökségünket. Tudjuk nem látni, de nem tudjuk nem megélni. A magunk és az őseink múltja dolgozik, erőforrásokkal lát el, támaszt, teremt, szívet fájdít, dühít, szembesít, helyet kér. Gyerekeinkkel való kapcsolatunkban, szavainkban, tetteinkben. Velünk van.

Continue reading „Aktivált múltunk” →

Végh Dániel

„Szállj el, kismadár!”

Hogyan óvja, védi, segíti – és el tudja-e engedni a vidéki családi fészek egy kistestvérből felnőtt férfivé cseperedett, de mégsem önálló Down-szindrómást? Hogyan változtatja meg egy fogyatékkal élő ember a közvetlen környezetét? Csapás vagy esély egy súlyos betegség? Fogadják szeretettel Jacsó Isti és családja történetét!

Continue reading „„Szállj el, kismadár!”” →

Forrai Katalin, Végh Dániel

Írásban beszélni

Nyáron a Nők Lapja mutatta be Pataki Pankát, és nyolc részben közölte írásait, ősszel a közszolgálati televízió készített róla félórás műsort. A huszonöt éves autista lány nem tud beszélni, de édesanyja, Klára több-kevesebb segítségével szenvedélyesen ír.

Continue reading „Írásban beszélni” →

Balogh Fruzsina

Gyermekeink érzelmi oázisa, a vakáció

Önfeledt strandolás, cseresznyékkel a fülünkön vagy tízhétnyi megoldhatatlan élethelyzet – szülőként vajon mi jut eszünkbe először, ha eljön a nyári szünet? Táborról táborra visszük-e, vagy aggódunk ott hagyni őket bárhol is? Van-e bevált receptünk az unalomra, a strandolás végén kitörő balhékra, és hagyjuk-e őket örökké nyerni a közös játékban?

Continue reading „Gyermekeink érzelmi oázisa, a vakáció” →

Hajdú Kinga Barbara

Isten az agyban

Nincs két egyforma megtéréstörténet. Van, akinek egy egészen váratlan esemény képes mindent felforgató nyomot hagyni a lelkében, mások számára pedig éveken átívelő folyamat a megtérés. Egyvalami azonban megállapítható: mindkét esetben a személyiség radikális átformálódásáról van szó. A Párbeszéd Háza Loyolai Szent Ignác megtérésének ötszázadik évfordulója alkalmából rendezett szimpóziumának egyik előadója Bálint Ágnes pszichológus volt, aki egészen szokatlan szemszögből, az idegtudomány legfrissebb eredményeit ismertetve közelített a megtérés jelenségéhez. 

Continue reading „Isten az agyban” →

Guba Imre

Úton a birtoklástól a kapcsolódásig

Bevalljuk vagy sem, valamennyien mélységesen vágyunk a bensőséges, érzelmileg biztonságos kap­csolatokra, s ezek fenntartása és ápolása elsődleges feladatunk. Ugyanakkor mindannyian újra meg újra átéljük a bizonytalanság alaptapasztalatát. Az ezzel kapcsolatos szorongás orvoslását keresve aztán sokan válnak foglyaivá a birtoklás sokféle csapdájának. De kiút is van innen, egy emberibb élet felé. Első lépése épp annak tudatosítása lehet, hogy ezen a területen tanulásra, gyógyulásra van szükségünk.

Continue reading „Úton a birtoklástól a kapcsolódásig” →

Tornya Erika RSCJ

Evezz a mélyre!

Amikor a címben jelzett papi jelmondatát választotta, még nem tudta, mennyire meghatározza majd az életútját. A makói plébánossal egyszerűségről, csendről beszélgettünk, és arról, Isten hogyan formálgatja, mélyíti személyiségét.

Continue reading „Evezz a mélyre!” →

Csáky-Pallavicini Krisztina

Ágtól a levél, levélkétől az ág…

A halottak napja olyan témát hoz közel hozzánk, amellyel kapcsolatban nekünk, felnőtteknek is van mit megemésztenünk. A halál, az elmúlás és a veszteség kérdése nemcsak akkor fog­lalkoztat minket, ha éppen valamelyik szerettünket gyászoljuk, hanem ciklikusan megjelenik a gondolatainkban, rendszerint fájdalmas, szomorú vagy szorongásteli érzéseket keltve. Termé­szetes ösztönünk, hogy ezektől a számunkra is megterhelő kérdésektől szeretnénk megkímélni gyermekeinket, különösen a legkisebbeket, és gondoskodó szeretettel megóvni őket a fájdalmak legigazibbjától: a földi élet végességének érzésétől. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből. Continue reading „Ágtól a levél, levélkétől az ág…” →

Hofher József SJ

Más világ

A lelkipásztor számára különleges lehetőségek adódnak szolgálata során, hogy olyan mélyen lásson bele a többségi társadalom közelében, de attól egészen eltérő szociokulturális közegben élő emberek, közösségek mindennapjaiba, életfordulóiba, ahogyan az másoknak nem adatik meg. Ennek következtében aztán közvetítővé, egy teljesebb emberség és elfogadás tanújává, képviselőjévé válhat.

Continue reading „Más világ” →

Janka György

Művész, pap: hitvalló

Hétköznapok a szovjet diktatúrában, az okmányokban Vaszillá változtatott keresztnévvel; Romzsa Tódor vértanú püspök emlékezete, pravoszlávvá átalakított görögkatolikus templo­mok; kivándorlás Magyarországra, majd 52 évesen papszentelés a soknemzetiségű szülőföldön. Nyolcvanéves nagyapám, Puskás László festőművész és görögkatolikus pap fordulatos élete hű keresztmetszete a kárpátaljai magyarság XX. századi sorsának. Részlet a Szív magazin júniusi számában megjelent cikkből.

Continue reading „Művész, pap: hitvalló” →

Csáky-Pallavicini Krisztina

„Ójad fúvó széltül…”

Az elkényeztetés egyike azoknak a nevelési témáknak, amelyek körül állandó „szekértáborok” alakulnak ki a szülők és nevelők, de még a gyermektelenek körében is. Még a címben idézett Arany János is megemlékezik róla, Toldi György szájába adva a dilemma egyik oldalát: „Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, / Ójad fúvó széltül drága gyermekedet; / Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle, / Majd derék fajankó válik úgy belőle.” Hol kezdődik az elkényeztetés, és med­dig tart a (szükséges) gondoskodás? A teljesség igénye nélkül szeretnék néhány pszichológiai szempontot hozzátenni a gondolkodáshoz. Részlet A SZÍV magazin májusi számából.

Continue reading „„Ójad fúvó széltül…”” →

Fekete Ágnes

Nem lehet túlszeretni

Más az emberi segítés vágya, és más a szeretet. Gyakran összekeverjük ezt a kettőt. Az elsőnek a fókusza a másik ember. Amikor azonban tényleg szeretek valakit, egyetlen kis történésben vagy élőlényben az Isten teljes világát ölelem át. Részlet A SZÍV magazin májusi számából.

Continue reading „Nem lehet túlszeretni” →

Dióssy Iván

Úton a felépülés felé

Áldomás, búfelejtő, lélekmelegítő, nektár… szórakozásunk kellékéből és szorongásaink oldószeréből szinte észrevétlenül válhat a munkánkat, családunkat, méltóságunkat lassanként feloldó méreg. Az alkohol kultúránk része, élhetünk vele. De halhatunk is vele, miatta… Ha merünk szembesülni azzal, hogy függőségbe kerültünk tőle, választhatjuk a szabadságot. Ebben segíthetnek az alábbi gondolatok, tapasztalatok.

Continue reading „Úton a felépülés felé” →