ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Hagyományos ünnepi ételek határon innen és túl
"Csináld azt, amit szeretsz, és akkor egy napot sem kell dolgoznod"
Beszélgetés Gyenes Csaba atyával
Márciusban megjelent interjúnkkal emlékezünk a rákbetegségben elhunyt Bodor György atyára
Interjú Losonczi Dávid kötöttfogású birkózóval
Szentjánosbogár, édesanya, hittantanár és szerkesztő: Paszternákné Tóth Júlia
A Konklávé című film megmozgatja az agyat, de a szívet is?
Interaktív családi evangéliumos könyv a Jezsuita Kiadótól
Címlapon: találkozás Gyenes Csaba atyával, aki hatvanszoros véradó, Guinness-rekorder palacsintasütő, és huszonöt éve pap.
A tartalomból:
Jónak születünk. Isten képmására és hasonlatosságára lettünk teremtve. Születésünktől ezernyi elhibázott tettünkig sok minden történik. Néha ahhoz kell segítség, hogy jók is tudjunk maradni, néha pedig ahhoz, hogy ezt meglássuk egymásban.
Aki a kezdetekkor a közösséghez akart tartozni, annak „kétkezi munkával járó” önkéntes szolgálatot kellett végeznie. Három évtizeddel később viszont önkénteskoordinátorok fogadják a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz jelentkező embereket, mert ma már komoly felkészültségre van szükség, hogy mindenkinek a számára megfelelő feladatot adják.
Éjjel van. A házasságról kellene írnom. Erről a megtanulhatatlannak tűnő, kérdésekkel, kételyekkel, önmarcangolással és néha ugyanannyi gyűlölködéssel, mint amennyi szeretettel teli műfajról, amiben minél több évet töltök, annál érthetetlenebbnek tűnik. Menni fog ez? A cikk meglesz. De vajon a happy end is?
A halálhoz való viszonyulásunk kettős: ha távoli és hátborzongató, akkor izgatja a fantáziánkat; ha viszont közeli, hétköznapi, csendes, akkor annyira megijeszt minket, hogy sokszor teljesen elutasítjuk. A hospice a haldokló betegeket és szeretteiket kíséri, de nem a halál áll a középpontjában, hanem a végsőkig megélhető, teljes élet.
Tovább olvasom „„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja””
Mi történik, ha valaki ismert örökös nélkül hal meg? Mi köti össze a magyar taxisofőrt a chicagói egzotikus halakkal? Hogyan ismerjük fel, hogy tényleg örökséghez jutunk, s nem csak át akarnak verni minket? Kövér Gáborral és Rapaport Gáborral, a Probate Research Hungary – Magyar Örököskutató Iroda Kft. két alapítójával beszélgettünk.
Szülőnek lenni annyi, mint továbbadni az örökségünket. Tudjuk nem látni, de nem tudjuk nem megélni. A magunk és az őseink múltja dolgozik, erőforrásokkal lát el, támaszt, teremt, szívet fájdít, dühít, szembesít, helyet kér. Gyerekeinkkel való kapcsolatunkban, szavainkban, tetteinkben. Velünk van.
Hogyan óvja, védi, segíti – és el tudja-e engedni a vidéki családi fészek egy kistestvérből felnőtt férfivé cseperedett, de mégsem önálló Down-szindrómást? Hogyan változtatja meg egy fogyatékkal élő ember a közvetlen környezetét? Csapás vagy esély egy súlyos betegség? Fogadják szeretettel Jacsó Isti és családja történetét!
Nyáron a Nők Lapja mutatta be Pataki Pankát, és nyolc részben közölte írásait, ősszel a közszolgálati televízió készített róla félórás műsort. A huszonöt éves autista lány nem tud beszélni, de édesanyja, Klára több-kevesebb segítségével szenvedélyesen ír.
Gyógypedagógiával foglalkozott, látássérülteket segített, s utána vakvezetőkutya-kiképző lett. Kállai-Mikola Gyöngyvérrel beszélgettünk a látássérült emberek helyzetéről és társadalmi megítéléséről, négylábú segítőkről és harminchárom háziállatáról.
Önfeledt strandolás, cseresznyékkel a fülünkön vagy tízhétnyi megoldhatatlan élethelyzet – szülőként vajon mi jut eszünkbe először, ha eljön a nyári szünet? Táborról táborra visszük-e, vagy aggódunk ott hagyni őket bárhol is? Van-e bevált receptünk az unalomra, a strandolás végén kitörő balhékra, és hagyjuk-e őket örökké nyerni a közös játékban?
Horatiustól a vallásos szószig. Varga Kapisztrán atyával, ferences szerzetessel és mentálhigiénés szakemberrel beszélgettünk a papok és férfi szerzetesek lelki megújulását szolgáló Kairosz programról és a Kilátó lelkigondozói szolgálatról.
Nincs két egyforma megtéréstörténet. Van, akinek egy egészen váratlan esemény képes mindent felforgató nyomot hagyni a lelkében, mások számára pedig éveken átívelő folyamat a megtérés. Egyvalami azonban megállapítható: mindkét esetben a személyiség radikális átformálódásáról van szó. A Párbeszéd Háza Loyolai Szent Ignác megtérésének ötszázadik évfordulója alkalmából rendezett szimpóziumának egyik előadója Bálint Ágnes pszichológus volt, aki egészen szokatlan szemszögből, az idegtudomány legfrissebb eredményeit ismertetve közelített a megtérés jelenségéhez.
Bevalljuk vagy sem, valamennyien mélységesen vágyunk a bensőséges, érzelmileg biztonságos kapcsolatokra, s ezek fenntartása és ápolása elsődleges feladatunk. Ugyanakkor mindannyian újra meg újra átéljük a bizonytalanság alaptapasztalatát. Az ezzel kapcsolatos szorongás orvoslását keresve aztán sokan válnak foglyaivá a birtoklás sokféle csapdájának. De kiút is van innen, egy emberibb élet felé. Első lépése épp annak tudatosítása lehet, hogy ezen a területen tanulásra, gyógyulásra van szükségünk.
Amikor a címben jelzett papi jelmondatát választotta, még nem tudta, mennyire meghatározza majd az életútját. A makói plébánossal egyszerűségről, csendről beszélgettünk, és arról, Isten hogyan formálgatja, mélyíti személyiségét.
Hogyan lesz valakiből hospice-specialista? Csikós Dóra mentálhigiénés szakemberrel beszélgettünk személyes útjáról, a gyász feldolgozásáról és a digitális hagyaték fontosságáról. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből. Tovább olvasom „Mit akarok elérni, amíg élek?”
A halottak napja olyan témát hoz közel hozzánk, amellyel kapcsolatban nekünk, felnőtteknek is van mit megemésztenünk. A halál, az elmúlás és a veszteség kérdése nemcsak akkor foglalkoztat minket, ha éppen valamelyik szerettünket gyászoljuk, hanem ciklikusan megjelenik a gondolatainkban, rendszerint fájdalmas, szomorú vagy szorongásteli érzéseket keltve. Természetes ösztönünk, hogy ezektől a számunkra is megterhelő kérdésektől szeretnénk megkímélni gyermekeinket, különösen a legkisebbeket, és gondoskodó szeretettel megóvni őket a fájdalmak legigazibbjától: a földi élet végességének érzésétől. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből. Tovább olvasom „Ágtól a levél, levélkétől az ág…”
A lelkipásztor számára különleges lehetőségek adódnak szolgálata során, hogy olyan mélyen lásson bele a többségi társadalom közelében, de attól egészen eltérő szociokulturális közegben élő emberek, közösségek mindennapjaiba, életfordulóiba, ahogyan az másoknak nem adatik meg. Ennek következtében aztán közvetítővé, egy teljesebb emberség és elfogadás tanújává, képviselőjévé válhat.
Hétköznapok a szovjet diktatúrában, az okmányokban Vaszillá változtatott keresztnévvel; Romzsa Tódor vértanú püspök emlékezete, pravoszlávvá átalakított görögkatolikus templomok; kivándorlás Magyarországra, majd 52 évesen papszentelés a soknemzetiségű szülőföldön. Nyolcvanéves nagyapám, Puskás László festőművész és görögkatolikus pap fordulatos élete hű keresztmetszete a kárpátaljai magyarság XX. századi sorsának. Részlet a Szív magazin júniusi számában megjelent cikkből.
Az elkényeztetés egyike azoknak a nevelési témáknak, amelyek körül állandó „szekértáborok” alakulnak ki a szülők és nevelők, de még a gyermektelenek körében is. Még a címben idézett Arany János is megemlékezik róla, Toldi György szájába adva a dilemma egyik oldalát: „Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, / Ójad fúvó széltül drága gyermekedet; / Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle, / Majd derék fajankó válik úgy belőle.” Hol kezdődik az elkényeztetés, és meddig tart a (szükséges) gondoskodás? A teljesség igénye nélkül szeretnék néhány pszichológiai szempontot hozzátenni a gondolkodáshoz. Részlet A SZÍV magazin májusi számából.
Más az emberi segítés vágya, és más a szeretet. Gyakran összekeverjük ezt a kettőt. Az elsőnek a fókusza a másik ember. Amikor azonban tényleg szeretek valakit, egyetlen kis történésben vagy élőlényben az Isten teljes világát ölelem át. Részlet A SZÍV magazin májusi számából.