Rovat: Otthon

Gajdó Ágnes

Jezsuita emlékek Kaszap István városában

Székesfehérvár történelmi emlékekben bővelkedő város lévén a magyar jezsuita múlt nyomait is hűségesen őrzi. Ignác fiainak pompás barokk temploma ma a cisztercieké, az egykori szerzetesi gyógyszertár patikamúzeumként működik, az elmúlt években nagyszabású rekonstrukción átesett rendházépület pedig a Szent István Király Múzeum központjául szolgál.

Continue reading „Jezsuita emlékek Kaszap István városában” →

Gajdó Ágnes

Ma is tápláló gyökerek

Matyóföld tizenhatezer lelkes fővárosa Borsod-Abaúj-Zemplén megye negyedik legnépesebb települése. Messzi földről érkeznek ide turisták, főként a Zsóry-gyógyfürdőt keresik fel, amelynek kéntartalmú vize enyhíti a reumás és ízületi betegségek tüneteit. Mezőkövesd utcái rendezettek, az itt élők büszkék a hagyományaikra. Ezúttal ide látogattunk hazai jezsuita emlékek után kutatva. S kiderült, hogy a hajdani lelkipásztori idők hatása a mai napig érzékelhető.

Continue reading „Ma is tápláló gyökerek” →

Gajdó Ágnes

Szemlélődni, látni és láttatni

Országjárásra indul A Szív: úgy gondoltuk, ha eddig nem, hát most majd bejárjuk hazánknak azokat a helyeit, amelyek valamilyen szempontból a jezsuita rendhez köthetők. Röviden bemutatjuk a történetüket, felkutatjuk az ottani emlékeket, beszélgetünk helybéliekkel, s talán még ahhoz is kedvet kerekítünk, hogy a kedves olvasók szintén útra keljenek. A jezsuiták nyomában rovat további cikkei ide kattintva olvashatók.

Continue reading „Szemlélődni, látni és láttatni” →

Végh Dániel

„Minket minden felekezet megkeresett már”

Távol minden temetőtől, Lágymányos, Kelenföld és Szentimreváros határán található a műhelye. Konyhapulttól a kriptáig, ablakpárkánytól a közterületi bútorig mindenhez értenek itt, és mindent elkészítenek, ami kőből készül. A kerek nyolcvan éve működő családi vállalkozás legutóbbi munkáinak egyike a Mazsihisz Ferenc pápának átadott ajándéka volt. Continue reading „„Minket minden felekezet megkeresett már”” →

Báder Petra

A legszínesebb ünnep

„Mondd meg, hogyan haltál meg, és megmondom, ki vagy” – írja Octavio Paz El laberinto de la soledad (A magány labirintusa) című esszékötetében. A Nobel-díjas szerző szerint a mexikói halottak napja, amely felkerült az UNESCO által jegyzett szellemi kulturális örökségek listájára, sokkal több egyszerű ünnepnél: a prekolumbiánus szokások és a keresztény hagyományok keveredése okozta kettősség az ottani identitás szerves részét alkotja. A mexikói kultúrkör képviselői ugyanis megpróbálják kijátszani a halált: miközben az elkerülhetetlentől rettegnek, gúnyt űznek belőle. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből.

Continue reading „A legszínesebb ünnep” →

Szőnyi Szilárd

„És ezért még fizetnek is…”

A fenti idézetet a Bécsi Filharmonikusok néhai tagja, a muzsikálást szenvedélyből űző Otto Strasser könyvének címéből kölcsönöztük. A hegedűművész szavai azoknak a budapesti kerékpáros futároknak a szájából is elhangzottak, akikhez júniusban egy teljes munkanapra csatlakoztunk. De meddig örömbiciklizés, és honnantól kőkemény robot nyolc-tíz órán át akár nyolcvan-száz kilométereket pedálozni? Kipróbáltuk. Nyeregbe, indulás!

Continue reading „„És ezért még fizetnek is…”” →

Major Szabolcs

„Óriási károkat okozunk az élővilágnak”

Finoman szólva sem tömegjelenség, hogy vannak emberek, akik feladják anyagi stabilitást jelentő állásukat, lemondanak arról, hogy tető legyen a fejük fölött, és életüket bolygónk megóvásának szentelik. A Tisza-tónál tevékenykedő Párdy Bence közéjük tartozik. Ellátogattunk hozzá, hogy megtudjuk, miért vágott bele természetes vizeink megtisztításába, hogyan teremti meg az ehhez szükséges feltételeket, és mi ad neki erőt, hogy folytassa e látszólag soha véget nem érő munkát.

Continue reading „„Óriási károkat okozunk az élővilágnak”” →

Major Szabolcs

A lélek egészségére

Ora et labora et lege, azaz imádkozzál, dolgozzál és olvass! – így szól a hármas szerzetesi eszmény, amely Szent Benedek hazai követőinek tevékenységét több mint egy évezrede meghatározza. Ezúttal sokféle munkájuk, kezdeményezésük és hagyományuk egy különleges részének eredtünk a nyomába. Amint leparkoltunk a pannonhalmi Viator étterem mellett, és beléptünk az itt kialakított Omnibus nevű üzletbe, rögtön szemünk elé tárult az a rengeteg termék, mely a bencések nevéhez fűződik.

Continue reading „A lélek egészségére” →

KARÁCSONYI ADOMÁNYGYŰJTÉS A FELLEGVÁR NAPKÖZI JAVÁRA

Egy éve működik a józsefvárosi Baross utcában a Fellegvár Napközi, ahol nyolc halmozottan sérült kisgyermek lelt második otthonra és elhivatott segítőkre. A magánintézményt a legsúlyosabb állapotú kisfiú, Táltos édesapja álmodta meg, és kizárólag adományokból, támogatásokból tartja fenn. Történetük A SZÍV jezsuita magazin év végi ünnepi számában olvasható. Segítsen ön is, hogy a járvánnyal súlyosbított telet átvészelhessék, és hogy jövőre se legyen gondjuk a mindennapokra! Continue reading „KARÁCSONYI ADOMÁNYGYŰJTÉS A FELLEGVÁR NAPKÖZI JAVÁRA” →

Kiss Péter

„Éva mindig nagyon szerette, hogy pap vagyok”

Hosszan várjuk a laboratóriumi elfoglaltsága miatt későbbre ígérkezett, mikrobiológus orvos Évát, de nem tétlenül: Antal körbevezet az újfehértói görögkatolikus birodalmon – a parókiakerten, a gyönyörűen felújított templomon át a bölcsőde és az óvoda mellett elhaladva az iskoláig. Amerre csak szolgált, épített, felújított, de őszinte szerénységgel hárítja dicséreteinket. „Van némi érzékem hozzá, és mindig megkaptam a kellő támogatást” – mondja, és mi már sejtjük, hogy apaként, parókusként is „másra fogja hárítani a felelősséget” mindenért, amire büszke lehet. Amire büszkék és amiért hálásak lehetnek a feleségével.

Continue reading „„Éva mindig nagyon szerette, hogy pap vagyok”” →

Dyekiss Virág

Bürüli néne bölcsességei

Itt a hónap, amikor a magamfajta lápi anyóka is lassan beszorul a faluvégre. Évekig beköltöztem a sötét napokban egy kis vityillóba, hogy a téli napokon kedves boszorkány barátnőimmel együtt járhassuk a falu házait, utcáit. Ez a mi időnk. Egyre rövidülnek a nappalok, és végre beköszönt a hosszú, sötét éjszakák ideje. Szerettem részt venni a téli mindennapokban, amikor a világ csupa varázslat, jóslás és szerelem. Most már csak ritkán megyek be az emberek közé, megtalálnak ők engem, ha szükségük van rám. Egyedül az őszi mesékről nem tudok lemondani. Ismeritek ezt az érzést? Igazi varázslat. Continue reading „Bürüli néne bölcsességei” →

László Dóra

„Izzadtságmentes flaszterparaszt vagyok”

Zala megyében, az Isten háta mögött kettővel, ahol a benzinkutat olajforrásnak hívják, és százával ülnek fecskék a villanydrótokon, él a Török-Papp család két saját és két nevelt gyermekkel. Birkák, méhek, tyúkok és színpompás virágok idilli díszletei között Török Péterrel és Papp Vikivel súlyos kérdésekről beszélgettünk: sorsváltásról, újrakezdésről, felelősségről. Felelősségről a családért, az emberért – és a teremtett világért. Continue reading „„Izzadtságmentes flaszterparaszt vagyok”” →

Meszleny Zita, Tábori Kálmán

Harmónia hulladékokból

Ha a tárgyak szólni tudnának, mi mindenről mesélnének! – ábrándozunk sokszor. Sőnfeld Mátyás zeneterapeuta foglalkozásán a környezetszennyezés szimbólumává vált szívószálak, kidobásra szánt joghurtospoharak, vécépapírgurigák nemcsak megszólalnak, hanem egyenesen hangszerré alakulnak át. Continue reading „Harmónia hulladékokból” →

Horváth Gergely

Boldogság, gyere haza?

– Nézd – figyelmeztetett kamaszkorom legszebb nyarán Esti Kornél –, mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nőt, gyermekeket, családot, esetleg pénzt vagy dicsőséget. Ezek csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban jelennek meg előttünk. A mese ez, az örök és légüres mese. Continue reading „Boldogság, gyere haza?” →

Meszleny Zita, Tábori Kálmán

Forrás a Bakony völgyében

Bakonybélt egyre többen fedezik fel természeti értékei, hangulata és múltja miatt. Szerzetesek azonban – kisebb nagyobb megszakításokkal – már közel ezer éve lakják a helyet. Az itt szolgáló bencés közösség korai szerzetesi hagyományokhoz nyúlt vissza, ám épületeik új külsőt kaptak. Az újjászületett monostor falai mögé léptünk. Continue reading „Forrás a Bakony völgyében” →