ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Hagyományos ünnepi ételek határon innen és túl
"Csináld azt, amit szeretsz, és akkor egy napot sem kell dolgoznod"
Beszélgetés Gyenes Csaba atyával
Márciusban megjelent interjúnkkal emlékezünk a rákbetegségben elhunyt Bodor György atyára
Interjú Losonczi Dávid kötöttfogású birkózóval
Szentjánosbogár, édesanya, hittantanár és szerkesztő: Paszternákné Tóth Júlia
A Konklávé című film megmozgatja az agyat, de a szívet is?
Interaktív családi evangéliumos könyv a Jezsuita Kiadótól
Címlapon: találkozás Gyenes Csaba atyával, aki hatvanszoros véradó, Guinness-rekorder palacsintasütő, és huszonöt éve pap.
A tartalomból:
Sukoró a Velencei-tó környékének egyik gyöngyszeme. A mintegy kétezer lelkes, a régi szólás szerint a „hegyre kutyorodott” község jól látszik a víz mellől s az M7-es autópályáról is. Messzire sárgálló templomát Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelték fel.
Tovább olvasom „„Községünk védőszentje, könyörögj érettünk!””
Részlet a Jezsuita Kiadó gondozásában a 93. Ünnepi Könyvhétre megjelenő A tűz embere – Loyolai Szent Ignác nyomában a családdal című új könyvből.
A Pest megyei településen épült hazánk első, laikus kezdeményezés nyomán a jezsuita rendalapító nevére fölszentelt templom, és itt látható a magyar művészettörténet alighanem legmonumentálisabb Ignác-ábrázolása is. A helyszínen eredtünk a szövevényes mendei Szent Ignác-tisztelet nyomába.
Székesfehérvár történelmi emlékekben bővelkedő város lévén a magyar jezsuita múlt nyomait is hűségesen őrzi. Ignác fiainak pompás barokk temploma ma a cisztercieké, az egykori szerzetesi gyógyszertár patikamúzeumként működik, az elmúlt években nagyszabású rekonstrukción átesett rendházépület pedig a Szent István Király Múzeum központjául szolgál.
Matyóföld tizenhatezer lelkes fővárosa Borsod-Abaúj-Zemplén megye negyedik legnépesebb települése. Messzi földről érkeznek ide turisták, főként a Zsóry-gyógyfürdőt keresik fel, amelynek kéntartalmú vize enyhíti a reumás és ízületi betegségek tüneteit. Mezőkövesd utcái rendezettek, az itt élők büszkék a hagyományaikra. Ezúttal ide látogattunk hazai jezsuita emlékek után kutatva. S kiderült, hogy a hajdani lelkipásztori idők hatása a mai napig érzékelhető.
Országjárásra indul A Szív: úgy gondoltuk, ha eddig nem, hát most majd bejárjuk hazánknak azokat a helyeit, amelyek valamilyen szempontból a jezsuita rendhez köthetők. Röviden bemutatjuk a történetüket, felkutatjuk az ottani emlékeket, beszélgetünk helybéliekkel, s talán még ahhoz is kedvet kerekítünk, hogy a kedves olvasók szintén útra keljenek. A jezsuiták nyomában rovat további cikkei ide kattintva olvashatók.
A téli bezárkózás és sötétség, a csak ilyentájt megtapasztalt elszigeteltség megküzdendő feladat volt a régi falun. A szokások rendje ezért a családtagokat egymáshoz kötő szeretetet, a teremtett világgal történő közösségvállalást és végső soron a Teremtővel és a megszülető Fiúistennel való egységet emeli ki.
Szabad-e, lehet-e szakrális épületből hotelt kialakítani, s ha igen, ez hogyan működik a gyakorlatban? Megszállhat-e ilyen helyen megbotránkozás nélkül egy hívő? A mátrakeresztesi Templomvölgy Butik Hotelben csupa megnyugtató választ kapott szerkesztőségünk.
Tovább olvasom „Templomból szállodát – tapintattal, igényesen”
Távol minden temetőtől, Lágymányos, Kelenföld és Szentimreváros határán található a műhelye. Konyhapulttól a kriptáig, ablakpárkánytól a közterületi bútorig mindenhez értenek itt, és mindent elkészítenek, ami kőből készül. A kerek nyolcvan éve működő családi vállalkozás legutóbbi munkáinak egyike a Mazsihisz Ferenc pápának átadott ajándéka volt. Tovább olvasom „„Minket minden felekezet megkeresett már””
„Mondd meg, hogyan haltál meg, és megmondom, ki vagy” – írja Octavio Paz El laberinto de la soledad (A magány labirintusa) című esszékötetében. A Nobel-díjas szerző szerint a mexikói halottak napja, amely felkerült az UNESCO által jegyzett szellemi kulturális örökségek listájára, sokkal több egyszerű ünnepnél: a prekolumbiánus szokások és a keresztény hagyományok keveredése okozta kettősség az ottani identitás szerves részét alkotja. A mexikói kultúrkör képviselői ugyanis megpróbálják kijátszani a halált: miközben az elkerülhetetlentől rettegnek, gúnyt űznek belőle. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből.
A fenti idézetet a Bécsi Filharmonikusok néhai tagja, a muzsikálást szenvedélyből űző Otto Strasser könyvének címéből kölcsönöztük. A hegedűművész szavai azoknak a budapesti kerékpáros futároknak a szájából is elhangzottak, akikhez júniusban egy teljes munkanapra csatlakoztunk. De meddig örömbiciklizés, és honnantól kőkemény robot nyolc-tíz órán át akár nyolcvan-száz kilométereket pedálozni? Kipróbáltuk. Nyeregbe, indulás!
Finoman szólva sem tömegjelenség, hogy vannak emberek, akik feladják anyagi stabilitást jelentő állásukat, lemondanak arról, hogy tető legyen a fejük fölött, és életüket bolygónk megóvásának szentelik. A Tisza-tónál tevékenykedő Párdy Bence közéjük tartozik. Ellátogattunk hozzá, hogy megtudjuk, miért vágott bele természetes vizeink megtisztításába, hogyan teremti meg az ehhez szükséges feltételeket, és mi ad neki erőt, hogy folytassa e látszólag soha véget nem érő munkát.
Négy zenekar tagja, énekes-dalszerző, tanító és drámapedagógus, a Gömbölyödő kismamadalkör vezetője, és ezzel még nem merítettük ki mindazt, amivel Tóth Orsi foglalkozik. A közös alkotás erejéről, bizonytalanságról és hitelességről, hangokról és keresésről beszélgettünk.
Ora et labora et lege, azaz imádkozzál, dolgozzál és olvass! – így szól a hármas szerzetesi eszmény, amely Szent Benedek hazai követőinek tevékenységét több mint egy évezrede meghatározza. Ezúttal sokféle munkájuk, kezdeményezésük és hagyományuk egy különleges részének eredtünk a nyomába. Amint leparkoltunk a pannonhalmi Viator étterem mellett, és beléptünk az itt kialakított Omnibus nevű üzletbe, rögtön szemünk elé tárult az a rengeteg termék, mely a bencések nevéhez fűződik.
Egy éve működik a józsefvárosi Baross utcában a Fellegvár Napközi, ahol nyolc halmozottan sérült kisgyermek lelt második otthonra és elhivatott segítőkre. A magánintézményt a legsúlyosabb állapotú kisfiú, Táltos édesapja álmodta meg, és kizárólag adományokból, támogatásokból tartja fenn. Történetük A SZÍV jezsuita magazin év végi ünnepi számában olvasható. Segítsen ön is, hogy a járvánnyal súlyosbított telet átvészelhessék, és hogy jövőre se legyen gondjuk a mindennapokra! Tovább olvasom „KARÁCSONYI ADOMÁNYGYŰJTÉS A FELLEGVÁR NAPKÖZI JAVÁRA”
Hosszan várjuk a laboratóriumi elfoglaltsága miatt későbbre ígérkezett, mikrobiológus orvos Évát, de nem tétlenül: Antal körbevezet az újfehértói görögkatolikus birodalmon – a parókiakerten, a gyönyörűen felújított templomon át a bölcsőde és az óvoda mellett elhaladva az iskoláig. Amerre csak szolgált, épített, felújított, de őszinte szerénységgel hárítja dicséreteinket. „Van némi érzékem hozzá, és mindig megkaptam a kellő támogatást” – mondja, és mi már sejtjük, hogy apaként, parókusként is „másra fogja hárítani a felelősséget” mindenért, amire büszke lehet. Amire büszkék és amiért hálásak lehetnek a feleségével.
Tovább olvasom „„Éva mindig nagyon szerette, hogy pap vagyok””
Itt a hónap, amikor a magamfajta lápi anyóka is lassan beszorul a faluvégre. Évekig beköltöztem a sötét napokban egy kis vityillóba, hogy a téli napokon kedves boszorkány barátnőimmel együtt járhassuk a falu házait, utcáit. Ez a mi időnk. Egyre rövidülnek a nappalok, és végre beköszönt a hosszú, sötét éjszakák ideje. Szerettem részt venni a téli mindennapokban, amikor a világ csupa varázslat, jóslás és szerelem. Most már csak ritkán megyek be az emberek közé, megtalálnak ők engem, ha szükségük van rám. Egyedül az őszi mesékről nem tudok lemondani. Ismeritek ezt az érzést? Igazi varázslat. Tovább olvasom „Bürüli néne bölcsességei”
Zala megyében, az Isten háta mögött kettővel, ahol a benzinkutat olajforrásnak hívják, és százával ülnek fecskék a villanydrótokon, él a Török-Papp család két saját és két nevelt gyermekkel. Birkák, méhek, tyúkok és színpompás virágok idilli díszletei között Török Péterrel és Papp Vikivel súlyos kérdésekről beszélgettünk: sorsváltásról, újrakezdésről, felelősségről. Felelősségről a családért, az emberért – és a teremtett világért. Tovább olvasom „„Izzadtságmentes flaszterparaszt vagyok””
Évek óta tudom, kicsoda Vajda Józsi, és mindig örülök, amikor ő szolgál ki a Pékműhelyben. Igazi jelenség, tele élettel, energiával, tűzzel. Sikeres vállalkozó, aki elterjesztette Magyarországon a kovászolást, és erről szóló könyve legalább annyira az életünkről szól, mint a mindennapi kenyerünkről. Tovább olvasom „Kakaós csiga és örök igazságok”
Ha a tárgyak szólni tudnának, mi mindenről mesélnének! – ábrándozunk sokszor. Sőnfeld Mátyás zeneterapeuta foglalkozásán a környezetszennyezés szimbólumává vált szívószálak, kidobásra szánt joghurtospoharak, vécépapírgurigák nemcsak megszólalnak, hanem egyenesen hangszerré alakulnak át. Tovább olvasom „Harmónia hulladékokból”