A papképzésben végbement paradigmaváltásról beszélgettünk Franz Meures jezsuitával, aki behatóan ismeri a formáció kérdéseit, hiszen kilenc évig volt novíciusmester, az északnémet provincia vezetőjeként pedig a rendtartomány összes képzésben lévő tagjáért felelős volt, 2005-től 2011-ig a római Collegium Germanicum et Hungaricum (CGU) rektora volt, ezt követően pedig nyolc évig a RUACH-ot, a németországi szerzetesrendek képzési intézményét irányította. Tovább olvasom „Iskolásfiú-pedagógiával nem megyünk semmire”
Rovat: aLapgondolat
Hová tart a technológia?
Egy későbbi századból visszatekintve korunkat valószínűleg úgy fogják nyilvántartani, mint a generatív mesterséges intelligencia megszületésének időszakát. Vajon azoknak lesz igazuk, akik osztatlan lelkesedéssel üdvözlik a változásokat, vagy inkább azoknak, akik világvégét idéző (disztópikus) előrejelzéseket tesznek? Ilyen széles skálán mozgó vélemények között nehéz eligazodni.
Arányok nélkül nincs nyitottság
Ahhoz, hogy az ember tágabb és mélyebb értelemben is érdeklődő legyen, rácsodálkozzon a világra, és elgondolkodjon a helyéről az univerzumban, tehát számot vessen sajátosan emberi küldetéséről, szükségesek bizonyos alapvető biológiai, civilizációs és kulturális feltételek. Ezek hiányában beszűkül a mozgásterünk, és veszélyesek lehetünk egymás számára.
Jézus Szívétől Krisztus királyig
Tavaly augusztus óta a jezsuiták látják el a belső-józsefvárosi Krisztus Király plébánia szolgálatát. Így a közeli Jézus Szíve-templommal együtt a Pesti-Belső Espereskerület mindkét krisztológiai címet viselő temploma a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya gondozására van bízva. Mindkét címünnep, bár biblikus alapokon nyugszik, és ókori-középkori teológiai és lelkiségi hagyományokhoz is kötődik, liturgiai szempontból kifejezetten újkori, sőt legújabb kori fejlődés eredménye.
Világsötét, istenfény
„»A nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk«. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa«” (Mt 4,16–17).
Isten születik
Ha Szent Ignác-i szemüvegen keresztül szeretnénk ránézni karácsony szent ünnepére, első közelítésben azt látjuk, mintha a Lelkigyakorlatok sokkal nagyobb hangsúlyt helyezne a megváltásra. Egy egész hetet tölt a lelkigyakorlatozó Krisztus szenvedésében részesülve. De Jézus születése is igen hangsúlyos, a megtestesülés, az inkarnáció, az inkarnációs teológia a Szent Ignác-i lelkiség alapvető nézőpontja. Mit is jelent ez?
Hogy önmagam legyek
„Amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” (Lk 17,10). Sokszor olvastam már ezt az evangéliumi verset, s valamiképpen mindig vigasztalásra találtam benne. Miért?
Egy képzelt életrajz és a csoda anatómiája
Ha van valódi, felfoghatatlan csoda, az az, hogy az Isten a valóságunkon átszűrve, olyan tapintatosan cselekszik, hogy szinte észrevétlen marad.
Lehet-e még újat mondani Istenről?
A közelmúltban a katolikus gondolkodás több olyan óriása is elhunyt, akinek munkássága vitathatatlanul átalakította a látásmódunkat. Távozott közülünk Robert Spaemann, a filozófus, Ernst-Wolfgang Böckenförde, a jogtudós, Lamin Sanneh, a globális kereszténység szakértője, Hans Küng, a nonkonformista dogmatikus és Johann Baptist Metz, az új politikai teológia atyja. Ki fog emlékezni rájuk? Meddig érvényesül a hatásuk? És mi lesz a munkásságukkal? Elenyészik, mint a tovatűnő hullám?
Barátok az Úrban
Hogyan lehet bekerülni Jézus baráti társaságába? A jezsuiták és a barátság lelkiségéről Nagy Bálintot, a magyar rendtartomány hivatásgondozóját kérdeztük, aki próbaév, illetve legújabban egy videósorozat segítségével kíséri az érdeklődőket a személyes istenkapcsolat elmélyítésének útján.
A megajándékozható ember
Assisi Szent Ferenc szerint a szegényekkel való közösségvállalás olyan út, amely szembesíti az embert tényleges spirituális léthelyzetével: azzal, ahogyan mindannyian rászorulunk Isten ajándékozó szeretetére. Tovább olvasom „A megajándékozható ember”
Isten felé vezető szegénység
Diákkoromban volt egy ferences tanárom, akinek sok jó tulajdonsága közül a számomra leginkább megragadó a nagylelkűsége volt. Személyes tulajdonnal alig rendelkezett, mégis mindig adott valamit. Bárki találkozott vele, biztos nem jött el tőle anélkül, hogy valamit ne ajándékozott volna neki. El is gondolkodtam rajta, mi lehet a titka. Ma azt mondanám, hogy a helyesen megélt szerzetesi szegénység szabadította fel erre a nagylelkűségre. Részlet a Szív magazin december- januári számában megjelent cikkből.
A halál elviselhetetlensége
Félek a haláltól, mert ember vagyok. Félek attól, hogy elesem, s visszavonhatatlanul a porba fekszem. Hogy azzá leszek, amiből vétettem. Hogy minden szeretetem elmúlik, ahogy elmúlnak az emberek is, akiket szeretek. A hit nem triumfalizmussal válaszol e drámára, hanem érintéssel és jelenléttel. Isten az igazi vigasztalás művésze, aki nem a valóság tagadásával, hanem a valóságon túli valóság gyöngéd ragyogásával emel fel. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből. Tovább olvasom „A halál elviselhetetlensége”
Mindent a temetésről
A szerencsésebbek talán még egyáltalán nem vagy csak kevés alkalommal vettek részt temetésen, illetve nem kellett még elhunyt hozzátartozójuk örök nyugalomra helyezéséről gondoskodniuk. Mások már megtapasztalták, milyen ügyintézéssel jár ez a szomorú folyamat. De miért temetik el a keresztények a halottaikat? Milyen típusú temetések vannak, mik a szokások, miért tartanak gyászmisét, és hogyan fogja össze a fővárosi ügyintézést egy központi szervezet? A Budapesti Katolikus Központi Temetőlelkészség vezetője, Szederkényi Károly gazdagréti plébános segített megérteni mindezt. Tovább olvasom „Mindent a temetésről”
Jövőbe mutató életutat kínálni
Az Egri Főegyházmegyében több figyelemfelkeltő esemény is történt a közelmúltban, ezek közül kiemelkedő, hogy az Eszterházy Károly Egyetemet átvette a katolikus egyház, illetve hogy júniusban az egyházmegye ordináriusa a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. Hivatásról, a világegyház ügyeiről, aktuális oktatási kérdésekről, a roma kisebbség felzárkóztatásáról, de még az egri borokról is beszélgettünk vele. Részlet a Szív magazin októberi számában megjelent cikkből. Tovább olvasom „Jövőbe mutató életutat kínálni”
Lélekáradás és éltető víz
Vízből születtünk, s a víz vezet el minket a beteljesülésünkig. A forrás sziklája, Jézus a bensőnkben fakasztja fel az élet vizét. Ezért aki benne hisz, nem tud kiszáradni-elsorvadni a legellentmondásosabb, legkedvezőtlenebb és legsivárabb külső körülmények közepette sem. Hitünk középpontjáig vezet, ha figyelemmel kísérjük a Bibliában a víz, a forrás képét. Tovább olvasom „Lélekáradás és éltető víz”
Divatdiéta vagy életmódváltás?
Parkoljunk messzebb, ne használjunk liftet… Sokszor apróságokon múlik, hogy meg tudunk-e szabadulni a teherként hordozott súlyfeleslegünktől, és ami még fontosabb, hogy tartani is tudjuk-e az elért eredményt. Kampánydiétákról, tiltott élelmiszerekről és kerülendő mennyiségekről, testmozgásról és a lélek ápolásáról, az életmódváltás jelentőségéről, illetve a szükséges támogató közegről egyaránt beszélgettünk a táplálkozástudományi szakemberrel. Részlet a Szív magazin július-augusztusi számában megjelent cikkből.
Lelki állóképesség
Három pap, három mozgásforma és a testi, lelki, szellemi erőnlét hármassága – avagy miért és hogyan mozogjunk, ha valóban egészségesek is akarunk lenni, és nem csak kisportoltak. Részlet a Szív magazin július-augusztusi számában megjelent cikkből. Tovább olvasom „Lelki állóképesség”
Testünk a Szentlélek temploma
A teremtett világba helyezett minket Teremtőnk, testünket-lelkünket egyaránt, hogy szüntelenül hozzá kapcsolódva bontakoztassuk ki tőle kapott erőnket. Végső célunk, hogy olyan testben éljünk, melyet száz százalékban a Lélek itat át. Jó esetben efelé tartunk, ezt mindjobban közelítjük életünk felelősségteljes tettei által, majd földi halálunk után nyerhetjük el Krisztus érdeméből. Teológiai megfontolások testről és lélekről. Részlet a Szív magazin július-augusztusi számában megjelent cikkből. Tovább olvasom „Testünk a Szentlélek temploma”
Határjárás
Ha létezik kihívás az író és a teológus számára, akkor ez a megkeresés biztosan az. Röviden és közérthetően bemutatni az ortodoxia és a katolicizmus közti fontosabb különbségeket, kerülve a tények száraz ismertetését. Egyszóval „csak azért se” lexikonszócikket írni arról, ami lexikonszócikkért kiált. Nem megmaradni az általánosságoknál, de nem elveszni a részletekben. Az ilyen feladathoz érdemes egyszerre alázattal és nagyvonalúsággal viszonyulni, minthogy maradéktalanul teljesíteni csaknem reménytelen.